VKF XIII./2
Nem tudom, mennyire számít ez különleges köretnek, magát a hajdinát a reform-, illetve egészséges táplálkozás terjedésével egyre többen megismerik, most már több helyen olvashatunk is róla, de azt hiszem, nálunk gyakrabban alkalmazzák hajdinaliszt formájában.
A kása több országban legalább olyan gyakran fogyasztott étel, mint nálunk a rizs.
Amikor sok évvel ezelőtt először megérkeztem Moszkvába, a második napon az egyetemi étkezdében – igen csekély orosznyelv-tudásom miatt – egyszerűen azt rendeltem, amit az előttem álló. Valami számomra azonosíthatatlan étel volt, első pillantásra a tarhonyára hasonlított, de a szaga rögtön elárulta, hogy nem az. Megkérdeztem valakit, hogy mi ez, a válasz: grecska (гречка). Később próbáltam a szótárban megtalálni, nem sikerült, végül kiderítettem, hogy az becenév, a teljes neve: grecsnyevaja kasa (гречневая каша). Megtudtam, hogy hajdina. Ettől sem lettem sokkal okosabb, bár regényekben korábban már olvastam erről, rémlett, hogy valamikor, talán a háború előtt, ettek ilyesmit az emberek.
Később aztán elég sokszor ettem – annak ellenére, hogy megszeretnem nem sikerült –, bármilyen hús- vagy halétel mellett is előfordul köretként, de sokan szeretik magában is, esetleg gombával, hagymával összekeverve (mint a gombás rizs).
Az elkészítése is hasonló a rizshez, még abban is, hogy létezik néhányféle elmélet, amelyek leginkább az apró részletekben különböznek. Néha tejben is főzik.
Az alaprecept
A hajdinát – 4 személyre 25 dkg – megmossuk, alaposan lecsorgatjuk, semmiképpen ne maradjon víz rajta. Lábosba tesszük (Itt már kétféle iskola van, az egyik szerint megpirítjuk kissé, a másik szerint nem. Szerintem pirítva jobb.), szárazon, kevergetve átpirítjuk, majd kétszeres mennyiségű vízzel (fél liter) fölengedjük, a legerősebb lángon felforraljuk. Egy teáskanál sót beleszórunk, és azonnal a legkisebbre vesszük a lángot. Jól lefedve, kevergetés nélkül főzzük 20-25 percig, majd lezárva a tűzhelyet, lefedve, letakarva tartjuk legalább még egy félóráig. Ezután szoktak belekeverni egy evőkanál vajat. A kása akkor jó, ha a szemek nincsenek összeragadva.
Összefoglalva; a hajdinakása nagyon egészséges, sokoldalú, diétában is ajánlható. Ezzel együtt elárulom, hogy – bár sokszor ettem, főztem is – nem ezt kérem a születésnapomra.
Az igazság az, hogy ilyet és hasonlót legtöbbször tejföllel szoktam csinálni, de most észrevettem, hogy a „minden esetre” tárolt tejszín szavatossága hamarosan lejár, ezért most egy ilyen változat készült.
1. Párolt zöldség
2. Sült répa
3. Sült paprika
4. Cukkíni és/vagy padlizsán sütve
5. Puliszka
6. Gratinírozott zöldbab
7. Tejszínes répa
8. Citromos zöldbab
9. Pirított gríz
10. Párolt cékla
11. Párolt káposzta
12. Paprikás ragu
13. Sült gomba
Ez pirítottat jelent, savanyú káposztából készül, rendkívül egyszerű, és mindenhez illik, amihez az édes káposztából készült párolt (dinsztelt) káposzta is.
Bizonyára sokan tudják, hogy ez az étel, amit székelygulyásnak is szoktak nevezni, egy személyről kapta a nevét. Az Ínyesmester így meséli a történetet (itt kissé rövidítve): Történt egy napon, hogy Székely István vármegyei főlevéltáros későn tért be ebédre egy vendéglőbe, kifogyóban voltak már az ételek. A készséges kocsmáros a vendég kívánságára a maradék savanyúkáposzta-főzeléket és sertéspörköltet egybekeverve, egy tálban szolgálta föl. A rögtönzés ízesnek, kellemesen zamatosnak bizonyult. Tanúja volt ennek Petőfi, aki legközelebb ugyanezt rendelte magának, és hozzáragasztotta Székely nevét ...utóbb került rá díszítésül és ízesítésül is a tejföl.
Utolsó kommentek