Úgy mentem vásárolni, hogy nem volt pontos elképzelésem, hogy mit is akarok főzni, a káposzta volt csak a biztos pont. Aztán úgy döntöttem, hogy a 4 szelet tarja,amit megláttam a pultban, arra vár, hogy megsüssem. A hirtelensülttel csak az a gond, hogy mindig aggódom, hogy netán rágós lesz. Mert az természetes, hogy az ilyen módon sült hús soha nem olyan puha, mint a párolt, de pont az a jó benne, hogy más az állaga. Valamikor régen tanultam ezt a módszert, elsősorban marhaszeletről szólt, de remekül működik pl. a sertéstarja esetében is.

Ilyenkor mindenképpen benne hagyom a csontot, úgy még jobb az íze. Először a hússzeleteket jó alaposan megsózom, sokkal bővebben, mint amennyi kellene az ízéhez. Így hagyom állni félóráig, aztán leöblítem, és jó hideg vízbe áztatom, szintén félórára.

Utána leszárítgatom, még meg is veregetem egy kissé. Ilyenkor lehet fűszerezni, de én most csak egy egészen kevés fokhagymás-hagymás fűszerkeveréket szórtam rá, és kevés olajon erős tűzön egyenként (hogy ne hűtse le az olajat), mindkét oldalát megsütöttem (mellé még bedobtam pár rozmaringlevélkét).

Amíg a hús ebben-abban áll, lehet a többivel foglalkozni.

Párolt káposzta

Most fehérkáposztából készítettem úgy, hogy először felvágtam vékony csíkokra a káposztát (negyedelve, aztán keresztben), kissé megsóztam, összekevertem. Lábosban negyed karikára (csíkokra) vágott hagymát kezdtem olajon párolni, rászórtam két kanál cukrot, pirítottam. Amikor barnulni kezdett, rátettem a káposztát, átkevergettem, lefedtem, saját levében kezdett párolódni. Időnként megkavargattam, amikor elfogyott a leve, egy kicsit hagytam pirulni, majd hozzátettem kevés ecetet, megszórtam egy kis őrölt köménnyel és borsikával, tovább pároltam. (Ha még nem puha, mikor elfő a leve, apránként lehet hozzá egy kis vizet adni, közben mindig sütögetve.) Közben mindig megkóstolom, ha kell, pótolom a cukrot, ecetet.

Még serpenyőben pirított krumplit is csináltam hozzá.