A cseresznyeszilva (Prunus cerasifera Nigra) más néven vérszilva fa vagy bokor alakú növény, sok helyen díszfaként ültetik, sok nemesített változatának nincs termése, csak gyönyörű, rózsaszín virágja tavasszal, de folyamatosan díszít bordó leveleivel.
A mienk bokor, és nem nemes, hanem eléggé vad fajta, ugyanis valamikor, évekkel ezelőtt egy olyan mezőn ástuk ki és vittük haza, ahol nem sokkal később házakat építettek. Mi nem tudtuk, hogy mi ez, csak megtetszett. Eléggé meglepődtünk, amikor pár év múlva szép, gömbölyű, bordó termést hozott, miután tavasszal már élveztük a szép és nagyon illatos virágait. És csak ekkor néztünk utána, hogy mi is ez. A formája cseresznye, a magja mint a szilváé. Érett állapotban a húsa nagyrészt édes, de a mag körül akkor is savanykás marad. És nem akar leválni a magról. Éppen ezért a lekvárfőzés belőle eléggé macerás, de szerintem megéri, mert nagyon szeretem/jük a végeredményt, a kellemes, pikáns, savanykás ízét.
Először egy lábosban a tűzhelyre teszem a jól megmosott és lecsorgatott szilvát, ami a meleg hatására hamarosan elkezd szétpukkadozni. Közben persze kevergetni kell. Elég hamar megfő annyira, hogy kijönnek belőle a magok. Ekkor átpasszírozom egy tésztaszűrőn, illetve ez nálam nem is igazi passzír, csak egy kicsit átnyomkodom, aztán kihalászom belőle a magokat, ugyanis én a héjakat visszateszem, mert szeretem, sűrít is, és még pikánsabbá teszi a lekvárt.
Ezzel el lehet vacakolni egy darabig.
Utána már csak a szokott módon megfőzöm, amióta én is beadtam a derekam a fixnek, pontosabban: Dzsemfix szuper 3:1, azóta gyorsabban megy a dolog. (Azért szántam rá magam nehezen, hogy azt használjam, mert nem akartam, hogy bármelyik lekvár túl zselés legyen, attól tartottam, hogy akkor nem nagyon fog különbözni a gyáritól. De már nagyjából kidolgoztam az arányokat, hogy segítsen gyorsítani főzést, általában kevesebbet használok, mint az előírás.)
Három kiló szilvából főztem, 70 dkg cukorral és két zacskó fixszel. Ebből 10 db kicsi, kb. 3dl-es üveg lekvár lett. Amikor kész a főzés, nagyon tiszta üvegekbe töltöm, és száraz dunsztba teszem, vagyis jól beágyazom pokrócok, ilyesmik közé legalább egy napra. Azért nem a fejrefordítós módszert alkalmazom, mert amikor kipróbáltam, utána alig tudtam kinyitni az üveget, a lekvár úgy beragasztotta az üveg tetejét. Aztán már csak az üvegek áttörölgetése, címkézése és a spájzban elhelyezése következik.
Utolsó kommentek