Nem mondhatom, hogy túl gyakran főzök ilyet, kb. évente egyszer-kétszer, pedig igazán szeretjük. Természetesen már meg is írtam, most főleg azért frissítem, mert azóta már eltelt több, mint 10 év, és kicsit jobb a fotógép, bár szegényke, ez is már kezd elfáradni, és én sajnos nem lettem sokkal ügyesebb fotós.
Ez is olyan leves, ami nálunk főételként szerepel – elmondtam már, hogy nem nagyon bírunk két tartalmas fogást egymás után megenni.
Alapvetően kétféleképpen szokás főzni a frankfurti levest; van, aki a kelkáposztán és virslin kívül csak krumplit tesz bele, és van, aki zöldséget is.
Én továbbra sem szoktam krumplit belefőzni, csak zöldséget; sárgarépát és fehérrépát (petrezselyemgyökeret). Általában ilyenkor, ősszel főzöm, amikor még szép, friss a kelkáposzta, mert én nem dobálom el a külső, sötétzöld leveleit sem – ha hibátlan – azt is feldarabolom, belefőzöm a középső, világosabbakkal együtt. Most, nem véletlenül, úgy időzítettem, hogy akkor kerüljön sorra, amikor előzőleg főztem egy füstölt csülköt. (Tojással együtt, csak úgy, hideg kajának.) Így volt e leveshez füstölt lé, ami még dob egy nagyot az amúgy is jó ízén.
A kelkáposztát alapos mosás után négybe, majd keresztben 2-3 cm széles csíkokra szoktam vágni, a külső, sötét, vastagabb levelekből kivágom a középső eret. Ezután egyszer annyi vízben, amennyi ellepi, gyorsan felforralom, és leöntöm róla a vizet. Így nem lesz kesernyés, és kevésbé puffaszt – ha esetleg valaki érzékeny erre.
Ha túl nagy a káposzta – ami nálunk gyakori, hiszen többnyire csak ketten vagyunk – így, blansírozva, egy részét félre tudom tenni, akár a fagyasztóba is.
Közben a kisebb darabokra vágott zöldséget zsiradékon kicsit megpirítottam, egy kis kanál liszttel megszórtam (staubolás), rövid pirítás után pirospaprikát is kevertem hozzá, majd apránként felengedtem, előbb vízzel, aztán a füstölt lével. Nem volt elég sós a lé, ezért még sóztam is, szórtam bele őrölt római köményt és borsikafüvet. Amikor felforrt, beletettem a kelkáposztát is. Ekkor jutott eszembe, hogy jó lett volna a megpirított zöldséghez fokhagymát is rakni. Szerencsére van még házi fokhagyma-pasztám, azt ilyenkor is bele lehet keverni, egy kiskanálnyi elég belőle. (Most már többször is sikerült úgy eltenni a fokhagymát, hogy nem lett zöld. Egyetlen különbség az elkészítésében, hogy több olajat teszek bele, és úgy látszik, ez segít.)
Kb. 15 perc múlva hozzátettem a virslit; most baromfi frankfurti virsli volt éppen. A darabka virslik szétrepedeztek, kinyíltak, amitől elég érdekes kinézete lett, de ez csak a látványt rontotta, az ízét nem...
Tejfölt nem szoktam belefőzni, azt csak a tányéron tesszük hozzá, ki-ki ízlése szerinti mennyiséget.
Utolsó kommentek