àlabeck

Vendégposzt - a gyerekemtől

Mert a minap kutyával sétálván egy őz köszönt szembe az úton, aztán meg apamegén-en is voltunk, és milyen csodálatos állat, együk meg szegényt – szóval vettem egy kiló őzhúst, azt sem tudom, melyik része, „pörkölthús” néven, persze túl nagyra darabolva, negyedeltem minden kockát.

Az alap pörköltfőzés talán megvan, de azért leírom, hátha kirobbantok egy polgárháborút a „paradicsomot a hús után” és a „lesózzuk a hagymát” szemléletű, megtévelyedett társadalmi csoportok ellen.

Én ketyós étrenden vagyok, minimál szénhidrát, tehát kell a zsír, ami most jobb fajta sertészsír volt, jó sok, ha a családban nem mindenki, akkor neki alulról tálalunk, és majd kitunkoljuk a tányérját, úgy kell neki.

A zsírra jöhet két fej apróra vágott hagyma, lassan, nem pirítva, ebből lesz majd a szaftja, liszt a közelébe ne kerüljön, be kéne zúzatni a Gundel-féle szakácskönyvet is, hogy lehet ilyet leírni! Fokhagyma igazán apróra, amint kész van, mehet bele. Sajnos kínai volt itthon, magyarból talán kevesebb is elég, ha még létezik.

Amikor üveges, jöhet az apróra vágott paradicsom, persze úgyis szétfő, de nem akarunk pödört paradicsomhéjakat a végtermékbe. A paradicsom levében tovább pépesedik a hagyma, így a jó, így a jó! Zöldpaprika jöhet bele, amint feldaraboltuk, szintén apróra.

Itt el lehet kezdeni a hús feldarabolását, 2 cm oldalhosszúságú kockára, esetleg ikozaéder formájúra. Ha valaki nagyobbra szereti, ne is olvasson tovább, inkább gondolkozzon el az életén.

Közben az alap rotyog, pépesedik, ennél a pontnál még bármilyen magyar étel készíthető belőle, lecsótól gulyáson át csokoládétortáig, de most maradunk az őzpörköltnél.

A következő, polgárháborút kirobbantó hitvita alapja következik, a pirospaprika. Köztudottan zsírban jön ki az íze és a színe is, lehúzzuk a lábost a tűzről, különben megkeseredhet, és európai embertársaink megdöbbenésére kábé tízszer annyit rakunk bele, mint amennyi ésszerűnek tűnhet. Jó sötétpiros legyen a trutymó a lábosban. Én most egy kicsit túl sokat is raktam, de így is finom lett.

És most jön a medzsik. Egy pohár vizet előkészítünk, erre szükség lesz, na nem a pörköltbe, abba egy csepp sem kell, de ennyi meló után megszomjaztunk. Mehet a hús a lábosba, viszonylag magas fokozaton, és keverjük bőszen, bele az alaptrutymóba, sisteregjen, pörkölődjön, amíg a hús színt nem vált, kvázi kérget növeszt magára, mert nem főzni akarjuk a húst – legalábbis egyelőre – hanem pörkölni. Ha már eleget tekergettük és elfáradt a karunk (vállból, nem csuklóból!), akkor nagy levegő, és lehet sózni.

Itt jön bele a titkos összetevő, anyámfőztje vitapric, ami jó sós, tehát ezzel számolni kell. Ez valami olyasmi, mint a piros arany, csak sokkal jobb, de a bolti is megteszi, ha más nincs, sőt, enélkül is elkészíthető. Körülbelül 3 teáskanál só és 3 teáskanál vitapricet használtam, de itt lehet igazán elrontani, tehát inkább kevesebbet, a végén már késő, de félúton még lehet pótolni. Elég a fakanalat megnyalni fél óra múlva, úgy be lehet kalibrálni a mennyiséget.

Egy csirkepörköltnél eszetlen mennyiségű vízre számíthatunk, és hamar megfő, de az őz nincs annyira felpumpálva, és jóval tovább is kell főzni, tehát a sózás után lefedve folytatja életútját az alkotás. Alacsony fokozaton, éppen csak rotyogjon, melegebb úgysem lesz, ahogy azt fizikából tudjuk. Amikor levet eresztett, elég húsz percenként megkeverni.

Elkezdhetünk elmélkedni a fűszerezésen, itt megengedhetjük magunknak a hangulatunk kreatív kifejezését, de ne csináljuk túl, a hús saját ízét is érezni akarjuk majd, és van már benne pár zöldségfajta, őket se szégyenítsük meg.

Egy közepes szelet zellergumót egyben raktam bele, ezt később ki lehet venni. Ezen kívül fűszergolyóban (hálós izé, mint a teatojás) belelógattam egy-egy tucat szegfűborsot és borókabogyót, megszórtam némi tárkonnyal és kakukkfűvel. Pár darab babérlevél a legvégén jöhet bele, annak elég pár perc, különben elmúlik az íze. Apróra morzsolt szárított erdei gombával zárul az akkord, kábé egy marék került bele, de enélkül is finom lesz, csak kicsit máshogy finom.

És aztán várunk, figyeljük, néha kevergetjük, drukkolunk neki, beszélünk hozzá, szívünkből árasztjuk felé a szeretetünket, és ne felejtsük el hálánkat kifejezni az állatért és növényekért, akik életüket adták, hogy minket tápláljanak.

Karfiolkrokettet eddig még nem csináltam, egy négyes alát adok magamnak az első kísérletért, de finom lett, na. Nem volt friss karfiol, csak 40 deka fagyasztott karfiolrizs, legalább hamarabb elkészül. Ha friss karfiol van kéznél, akkor akár főzés előtt, akár utána reszelni vagy darálni kell. Enyhén sós vízben megfőztem, leszűrtem, hagytam kicsit kihűlni – azaz nem hagytam, de neked ezt javaslom, én helyette megégettem a kezem. Ha nagyjából lecsöpögött, mehet rá tojás, eggyel kezdtem, kettő lett belőle. Kábé két evőkanál szénhidrátszegény liszt, vagy amennyi kell, hogy kicsit összeálljon. Némi petrezselyem, kutyul-kutyul, aztán mint a galuskát, evőkanállal sütőpapírra, és mehet az előmelegített sütőbe, 190 fokra, kábé fél óra, félúton megfordítva. Ha jól csinálod, egyszerre készül el a pörkölttel, de egyik sem fog megsértődni, ha várnia kell a másikra.