Valamikor, még az elején, kezdő naplóíróként írtam már arról, hogy csinálom én a töltött káposztát. Hiszen mindenki másképp, ez biztos. Most megnéztem, mit írtam. Nem tetszett. Nem mintha nem lenne minden igaz, csak éppen hiányos, látszik, hogy gyakorlatlan voltam (sokszor most is).
Ezért most megpróbálom úgy leírni, hogy akinek kedve lenne éppen ilyen fajtát főzni, az meg is tudja tenni. Persze elsősorban a gyerekeimre gondolok. A mi családunk – és az idők folyamán már sok vendégünk is – így szereti legjobban.
Túl kis adagot talán lehet, de nem érdemes főzni belőle. Most hatan ültünk asztalhoz, kb. tíz személyre főztem. (A maradékkal soha nincs gond.)
Vettem két és fél kiló savanyú káposztát, egy és negyed kiló pulykahúst darálva, egy kicsontozott nyers sertéscsülköt (85 dkg), egy szép darab füstölt oldalast (ez is 80 dkg körüli). Amit nem most vettem, mert volt itthon, de kell hozzá: pár szelet bacon (vagy bármilyen hasonló szalonna) és kis darab nem húsos füstölt szalonna, rizs.
Mivel én készen, a piacon veszem a káposztát, nem mindig egyforma a minősége, az íze, attól is függ, hogy mit tesznek bele a savanyításkor a káposztán kívül, meg persze attól is, hogy mióta van a hordóban. Megkóstoltam, ez elég ízes és savanyú volt. Éppen csak szűrőn átöblítettem, mert mi inkább savanyún szeretjük.
A tölteléket nem csomagolom be, úgy szeretem, ha jól átjárja az egésznek az íze, ugyanakkor a töltelék is átadja az ízét a lének.
A darált húst összegyúrtam két csapott kiskanál sóval, pirospaprikával, négy gerezd összenyomott fokhagymával, borssal, kb. 5 dkg egészen apróra vágott szalonnával, 20 dkg (2 dl) megmosott rizzsel és három tojással – nem voltak túl nagyok.
A csülköt és a füstölt oldalast kisebb, de nem apró darabokra vágtam.
Sajnos, nekem ekkora méretben csak egy fazekam van, pedig lábosban jobb lenne főzni. Tehát a fazék aljára terítettem az egyenként három darabba vágott négy vékony szelet bacont. Azt betakartam a káposzta egyötödével (persze nem mérve, csak szemre). Azon elosztottam a húsok felét, ismét befedtem káposztával. Ezután a töltelékből nem túl nagy, hosszúkás „gombócokat” formáltam, egyenesen a káposztára raktam. És következett az újabb káposztaréteg, majd ismétlés: húsok, káposzta, töltelék, káposzta. Közben a káposztára szórtam egy kevés borsikát (csombort). Ha úgy érzem, hogy nem elég ízes a káposzta, akkor többet, ha elég jó, akkor csak egészen keveset.
Felöntöttem annyi vízzel, ami ellepte. Addig kissé erősebb fokozatra tettem főni, amíg felforrt, utána egészen mérsékelten folytattam. Amikor a tetején már mutatkozik egy kis zsír, rászórtam pár kanál pirospaprikát, amit egy villa segítségével az oldalán is eloszlattam. Úgy szeretem, ha elég piros a színe.
Nagyjából két és fél, három óra alatt készül el, de én általában két részletben szoktam főzni, este elkezdem, gyakorlatilag addig, amíg már kész is, és másnap újra felforralom, így fejezem be. Semmiféle rántást, egyéb sűrítést én nem teszek bele. Tálaláskor tejfölt és friss kenyeret is teszek az asztalra, aki akar, tesz rá, eszik hozzá. Én magam egyiket sem szoktam, kenyér nem szükséges, mert a végeredmény egyáltalán nem zsíros, tejföllel meg néha megpróbálom, de nekem igazán nem hiányzik hozzá.
Vagyis kelbimbó paprikás krumpli módra. 
Az ilyen ételek nálam úgy keletkeznek, hogy – mint sokan mások is teszik – körülnézek a hűtőben és a fagyasztóban. Például volt az a három szelet sertéstarja, ami, ha szokásosan meg akarom sütni, elég kevés, még nekünk is, bár súlyra nem, hiszen majdnem 40 dkg volt. És a napokban bevásárolt főtt, füstölt tarja, amit részben felvágott helyett vettünk, de úgy, hogy amellett főzéshez is használok belőle.
Ez az egyik olyan dolog, aminek lehet örülni, ha itt az ősz, a hűvös idő. Hogy ismét itt a kelbimbó szezonja. Igaz, szoktam venni fagyasztott formában is, de ez az igazi, amikor a picurka, a kelkáposztára nagyon hasonlító fejecskéket meg is kell tisztítani, a torzsa végét levágni, esetleg a külső levelet leszedni. De ha sikerül igazán frisset, szépet venni, akkor csak minimális eselék van belőle. Most sikerült. Én mindig a kicsikre „vadászom”, azokat szeretem legjobban. Amit vettem, annak kb. a fele volt ilyen, de mivel egy egész kiló volt, ami kettőnknek mindenképpen sok egyszerre, előfőztem az egészet – sós vízben, egy csipet szódabikarbónával, hogy szép zöld legyen – és azután választottam ketté az adagot méret szerint. A nagyobbakat félretettem másik alkalomra.
Legjobb, ha azzal kezdem, hogy a gyümölcs konzervből volt. Trópusi gyümölcskoktél, vagy valami hasonló a neve. Ananász, kétféle papaya – zöld és piros – és guava van benne, kis darabokban. Gondoltam, egy kis változatosságnak jó lesz. 
Utolsó kommentek