àlabeck

Ez annyira egyszerű megőrzési módja az almának, hogy szinte nem is érdemes leírni, de mégis, hátha valaki még nem ismeri, és kapóra jön. Hozzájutottam egy szatyornyi hullott almához, ami kicsit hibás és nagyon jóízű volt, vagyis olyan, amit én szeretek, kissé savanykás...

Nálam ez a befőzés fő szezonja, bár szoktam eltenni lekvárt is, néha egy kis befőttet is, de azokból nem vagyunk nagy fogyasztók, az ilyen zöldségfélékből sokkal inkább.   Régi bejegyzés, kissé frissítve Eredetileg ebben a bejegyzésben egyszerre írtam le a lecsó , a

Egyáltalán nem akartam ennyi lekvárt főzni, de így alakult. A füge úgy terem, mint Misi Mókus örökké termő fája. Már egy jó adag – az óriásiak – letermettek, most már a normális méretűek is érnek, de még mindig van rajta sok éretlen is. Érdekes, ezeknek a közepeseknek...

Azt mondtam, hogy nem főzök fügelekvárt, mégis beadtam a derekam, az óriás fügék győztek. Olyan tempóban értek be, hogy megenni képtelenség lett volna, kárba veszni meg sajnáltam. Addig törtem a fejem, hogy mivel lehetne pikánsabbá tenni a számomra túl édes gyümölcsöt...

A lekvárfőzés azzal kezdődött, hogy elmentünk barackot „szedd magadni” . Jól bevált helyen, más évben is ott szedtünk, most sem okozott csalódást. Nagyon jó fajta, finom barack, amit szedés közben többször is ellenőriztem, kóstolásos módszerrel. A terv szerint tíz kilót...