Régebben gyakran, valamiért mostanában nem csináltam ilyen dinsztelt – szaftos – húst. Főleg úgy nem, hogy egy nagyobb mennyiséget előre, aztán adagokra osztva, tartaléknak a fagyasztóban. Igazából nem tudom, miért nem.
Most meg elém került a boltban jól kinéző pulykacomb-apróhús, és erről rögtön eszembe jutott. Amúgy is azon igyekszem (folyamatosan), hogy úgy legyen mindennap finom, friss étel, hogy ne az egész – és még csak ne is fél napot töltsek a konyhában, könnyen, gyorsan megoldjam a napi főzést. Eddig sikerült is.
A nagyobb adag nálunk egy kiló húsból készült. Ezt három részre adagoltam, egyiket ettük frissen, másik kettőt bedobozoltam, fagyasztottam.
Teljesen egyszerűen, szokásos módon készült; hagyma, fokhagyma, só (mikor milyen fűszer, hangulatomtól függően, most éppen római kömény, őrölt koriander, fehér bors), pirítás, főzés. Amikor elfő a leve, mindig kevergetve pirítom, amíg színesedik, aztán csak apránként adok hozzá vizet, többször elsütöm, amíg a hús egészen puha lesz, a szaftja pedig jó sűrű.
És mivel szintén elég régen nem csináltam almás-hagymás rizst, és amint erre gondoltam, már kimondottan azt éreztem megfelelő köretnek, és mivel volt itthon minden hozzá, az lett, basmati rizsből, sima vöröshagymából és Granny Smith almából.
Utolsó kommentek