Egy egyszerű – sokkal könnyebb megcsinálni, mint elnevezni – hétköznapi, olcsó, mégis érdekes ebéd volt.
Kb. fél kiló krumplit nagy lyukú reszelőn megreszeltem. (Ez még kézzel sem nagyon nagy munka, de én géppel csináltam, így pár perc az egész.) Megsóztam, kézzel átforgattam, hogy egyenletes legyen a sózás. Egy kiolajozott jénai tálba simítottam, úgy, hogy a szélén magasabban legyen, vagyis hasonlóan, mint egy pite (pirog, pie, quiche) tésztát. Bárhogy is nevezzem, a cél, hogy majd a mélyedésbe lehessen tenni a tölteléket – persze sósat, nem édeset. Kevés olajjal a tetejét is megkentem, majd a sütőbe tettem, 180 fokra.
Amíg sült, három pár virslit felkarikáztam, kevés olajon átpirítottam. Megszórtam egy kiskanál liszttel, kis kevergetés után apránként fölengedtem kb. egy deci tejszínnel. Összeforraltam, közben hozzákevertem még egy kis pohár tejfölt is. A végén, már kikapcsolva a tűzhelyet, beletettem ízesítőnek egy kis maréknyi aprított medvehagymát. (Eléggé lemaradtam a bejegyzéseimmel, ezt még március elején főztem, a medvehagymát a fagyasztóból vettem elő, konyha-, ill. láboskészen, így csak bele kellett tenni, további munka nem volt vele.)
Amikor a krumpli megsült – ez azt jelenti, hogy a széle sült, a közepe inkább csak megpuhult – ráöntöttem a virslis masszát, visszatettem a sütőbe annyi időre, amíg az öntet nagyjából megszilárdult.
Persze nem lehetett szép tortaszeletként tálalni, mint ha „rendes” tészta lett volna az alján, de ez nem nagyon zavart minket. Másnap, amikor a második részét ettük, már sikerült, de arról nem készült fotó, nem jutott eszembe.
Utolsó kommentek