Ismét egy sós kekszet sütöttem. Félig-meddig új receptet próbáltam, bár már csináltam feta sajttal kekszet, de valahogy kétféle másikból – túrós, illetve sajtos receptekből – kombináltam, és nem írtam le pontosan. Ezért most kerestem egy teljesen másikat, és egy nagyon kellemes, egyszerűen elkészíthetőt találtam, és most már mondhatom, hogy jó is lett.
A recept:
20 dkg margarint (vajat) habosra kevertem egy fél pohár (120 ml) olívaolajjal. Fokozatosan hozzákevertem 25 dkg darabokra vágott feta sajtot és egy pohár lisztet. Összesen kb. három pohárnyi liszt kell hozzá, de én az egyiket fele-fele arányban helyettesítettem darált dióval és darált zabpehellyel. A harmadik pohár lisztet csak apránként, gyúrás közben adtam hozzá, de nekem szükség volt az egészre, így lett a tészta végül lágy, rugalmas, de a kezemre nem tapadós.
Két adagra osztottam a tésztát, és külön-külön, sütőpapíron nyújtottam ki. Megszórtam szezámmaggal, amit óvatosan rá is nyomkodtam.
Szokásom szerint lénia mellett – egyébként nekem nem sikerül egyforma darabokat vágni – derelyevágóval daraboltam.
180 °C-os sütőben kb. 30 perc alatt megsütöttem, egyenként a két tepsivel.
Régebbi képem van a darabolásról, akkor elmaradt a további fotózás, de lényegében hasonló, csak a felét még lenmaggal is szórtam. Ez persze csak csupa lustaság, hogy mindegyiket hasonlóan vágom föl, így nem kell külön rakosgatni a tepsibe, hanem a papírral együtt átemelem. Amikor többfélét is sütök, pl. ünnepi alkalmakkor, akkor igyekszem kicsit más formára vágni, vagy éppen egyenesre, nem a derelyevágóval, hanem késsel. Például a diós-sajtosat szoktam rombusz formára általában.
Utolsó kommentek