Gyönyörű, friss, óriási, vaskos – talán túlzottan is – pórét láttam meg a boltban. És még akciós is volt. Persze vettem kettőt. Aztán jutott eszembe, hogy láttam valahol egy ilyen ötletet, hogy a caponata (szicíliai padlizsánsaláta) az alap padlizsán helyett póréhagymával készült. Nem tudom, maga a caponata szó jelent-e valamit ezen az ételen kívül – én nem találtam ilyet. De akárhogy is van, ki akartam próbálni ezt is.
Az egyik pórét, a zöldjének eltávolítása után, kb. egy centiméter vastag karikákra vágtam, serpenyőben, kevés (nem szűz) olívaolajon megpirítottam. Utána kb. egy deci vizet hozzáöntöttem, addig főztem, míg a víz elpárolgott, addigra a póré megpuhult. Hozzátettem egy 40 dkg-os konzerv aprított paradicsomot, tovább főztem, míg jó besűrűsödött. Akkor kevertem hozzá kb. egy maréknyi zöld olajbogyót, kettévágva. (Éppen szardellával töltött olajbogyó volt itthon, úgy gondoltam, a kis szardellás íz sem fog megártani.) Aztán egy evőkanálnyi, leöblített kapribogyót, kicsivel több, előzőleg megáztatott mazsolát, egy-egy kanál fehérborecetet és mézet. Ezekkel is jól összeforraltam.
Mivel éppen előtte szedtük le az erkélyen a még megmaradt pici paradicsomokat 
és a még zöld habanero paprikát, 
ebből a paprikából is vágtam bele két pici paprikát, egészen apróra, hogy jól elkeveredjen. (Nem méregerősre, csak kicsit csípősre akartam, ezért az egyik paprika belekeverése után megkóstoltam, aztán tettem csak bele a másodikat, szerencsére sikerült éppen csak annyira erősre, ahogy mi még szeretjük.)
Ahogy a padlizsánosat is, pirított vajas kenyérrel, hidegen ettük. A póré kicsit édeskés, a paradicsom savanykás, a többi része pikáns, egészében nagyon kellemes. Nálunk többnyire vacsoraként szerepelt.
Utolsó kommentek