àlabeck

A közösségi oldalon keltette fel a figyelmemet egy ismerősöm caponata receptje. Azonnal elkezdtem további recepteket keresgélni, nem azért, mert nem hittem el a leírtat, csak nagyon szeretek receptek között guberálni, aztán abból összehozni azt a változatot, amit végül elkészítek. Nem volt nagyon könnyű dolgom, mert azt láttam, hogy ez olyasmi, mint nálunk a lecsó és társai, vagyis mindenkinek megvan a saját receptje; többnyire nem is egy.

Legjobban David Lebovitz leírása tetszett, az elkészítés módjában is.

Tehát ami kell hozzá: 1 padlizsán, kb. 450 g; 1 kicsi lilahagyma, hámozva és vékonyra szeletelve; 1/2 csésze (60 g) zöld olajbogyó durván apróra vágva; 2 evőkanál (30 g) kapribogyó leöblítve, lecsorgatva; 3/4 csésze plusz 2 evőkanál (225ml) legjobb minőségű paradicsomszósz; 3 evőkanál (40 ml) borecet, vörös vagy fehér; 1/2 evőkanál méz (vagy cukor); 1/4 teáskanál paprika pehely; só; 2 evőkanál extraszűz olívaolaj, valamint egy csésze olaj a sütéshez, ez utóbbi nem szükséges, hogy extra szűz legyen – bár lehetséges, hogy Szicíliában, ahol az bőségesen elérhető, azt használnak.

Lehet még belevágni egy-másfél cm-esre 2-3 ág zellerszárat, ha nem elég gyenge, akkor nem árt meghámozni, és 4-5 percig forró vízben előfőzni. Szintén gyakori összetevő benne a mazsola. Végül megszórni vágott petrezselyemmel, esetleg még kevés mentával is, és ahogy sok recept írja, pirított fenyőmaggal vagy (főleg az ára miatt) mandulaforgáccsal.

A padlizsánt héjastól kockára vágtam – nem kell lesózni, a mai fajták már nem keserűek – aztán kisebb adagonként, mint a sült krumplit, bő olajban aranybarnára sütöttem. A megsült darabokat félretettem, ekkor sóztam meg.
(Jó tudni, hogy a padlizsán rengeteg olajat megiszik, beszívja, mint a szivacs, de amikor már megsül, a nagyobb részét újra kiengedi. Már csak ezért is érdemes addig sütni, de egyébként is úgy a legfinomabb.)
A serpenyőben ezután az olívaolajon megpirítottam az aprított hagymát. Hozzáadtam a zellert, az olajbogyót, kapribogyót, majd az aprítottparadicsom-konzervet. Összeforraltam, aztán tettem bele a borecetet, még egy evőkanál balzsamecetet is, egy kanál mézet és egy kiskanál csilipelyhet. Forraltam pár percig, amíg kissé besűrűsödött, majd beletettem a sült padlizsánt. Amikor így is forrt, megkóstoltam, sóztam, mert nem volt elég. De szükség esetén ilyenkor lehet még pótolni az ecetet, mézet vagy cukrot is.

Kihűtve, másnap érdemes enni. Pirítós kenyérre kenve, próbáltuk vajas kenyérre, illetve a tanács szerint krémsajttal kent kenyérrel is.

Annyira megtetszett, hogy viszonylag rövid időn belül háromszor is megcsináltam, kisebb változtatásokkal – a készleteim függvényében. Volt elég pontosan a leírt szerint, aztán nem főtt, hanem fagyasztott zellerszárral (érdemes a vásárolt csomagból megmaradtat felvágva fagyasztóba tenni, ilyesmire vagy pl. levesbe úgy is teljesen jó). Volt fekete olajbogyóval, zeller nélkül, mazsolával, volt fél doboz paradicsomkonzerv és néhány felvagdalt friss paradicsom keverékével. És nem próbáltam még magokkal megszórva...

Sajnos az elkészült saláta – vagy hideg előétel – nem éppen fotogén. Az én képeimen kimondottan csúnyácska, de a talált képeken is inkább csak a petrezselyem virít. Életben azért gusztusosabb, és nekünk nagyon ízlett.