Most rövidebb szünet – a harmadik gerincműtét, ezúttal nyaki – után mesélek a nagyon-nagyon egyszerű és gyors ebédkészítésekről. Ahogy az előző kihagyás utáni újra jelentkezésemkor írtam; most is szerepelnek vásárolt félkész alapanyagok is, meg az előre a fagyasztóba bekészletezett mindenféle. A lényeg, hogy gyorsan, finomat főzzek, de mégis, a nehezített körülmények (műtét utáni állapot) ellenére ÉN csináljam. Tudom, lehetne házhoz rendelni, mostanában már bőven van erre lehetőség, de én így jobban szeretem. Csak ketten vagyunk, nem eszünk sokat (a mi korunkban nem is kellene), és nem vagyunk túl válogatósak. Természetes, hogy legtöbbször két napra főzök, amit lehetőleg nem egymás utáni napon, hanem váltogatva eszünk meg.
Most a régebben vásárolt halrudacskák kerültek sorra. Tepsiben, sütőpapírra téve sütöttem meg, egyszer megfordítva, míg aranybarnára sült. Nem tartottam be a ráírt utasítást, nem fagyottan kezdtem sütni, szétraktam a tepsire, de csak akkor tettem az előmelegített sütőbe, mikor kiengedett. Nekem így vált be nagyobb panírozott halszeleteknél is – nem szeretném, ha a közepe nyers maradna.
Köretként majonézes kukoricasalátát találtam ki, ilyet már évek óta nem csináltam, nem is tudom, miért. Ezt már reggel elkészítettem, jobb, ha van ideje állni, „összeérni”.
Egy kisebb fej fehér hagymát apróra vágtam, kicsit megsóztam, egy ideig állni hagytam. A konzerv kukorica levét szűrőben lecsepegtettem. Pár kanál majonézt kb. azonos mennyiségű görög joghurttal, citromlével és pár csepp édesítővel elkevertem. Minden alkotórészt összekevertem, végül hozzátettem (a fagyasztóból) egy kanálnyi metélőfokhagymát – nemcsak az íze, hanem a színe kedvéért is. Nem tettem hűtőbe, a szobában várta meg az ebédidőt, illetve a hal elkészülését.
Úgy tudom, a legtöbb kisgyerek szereti a halrudakat, ezért éreztük úgy, hogy ovis ebédet eszünk, de nekünk is ízlett...
Utolsó kommentek