Éppen ma panaszkodott egy barátnőm, hogy halat vásárolt, és milyen drágának találta. Így hát nincs semmi csodálkozni való azon, hogy legtöbben kevés halat esznek. Mi (az egész családunk) ráadásul szeretjük a halat, gyakorlatilag minden fajtát – már amennyit ismerünk, és amit már volt szerencsénk megkóstolni.
Ezért, mint már elárultam, ha meglátom, hogy akciósan, tehát valamivel olcsóbban lehet például lazacfilét beszerezni, szoktam néhány adagot a fagyasztóba tenni. Amit most elővettem, szintén egy két szeletes, 30 dkg-os, dobozba csomagolt lazac volt.
Hogy kicsikét nagyobbnak tűnjön az adag, minden szeletkét kettévágtam. Mindegyikre ráfektettem egy-két friss zsályalevelet, pár levélke kakukkfüvet. Ezután becsomagoltam egyenként két hajszálvékony szelet feketeerdei sonkába. Bevonatos serpenyőben sütöttem meg, először a „nyitott” felével lefelé, aztán a másik oldalát. Ahogy a sonka megpirult, már biztosan jó a lazac is, de a biztonság kedvéért tűvel megszúrva is ellenőriztem – ha nem enged levet a szúrás nyomán, akkor megsült.
Köretként a piacon vásárolt aprószemű parázskrumplit sütöttem meg. Teljesen újkrumpli módra csináltam, azzal a különbséggel, hogy én az igazi újkrumplit megkapirgálom, megpucolom, ezt pedig csak jó alaposan megmostam.
Külön megsütöttem mellé egy fej felszeletelt hagymát is – azért külön, hogy az ne párolódjon, hanem süljön. Végül a krumplival összekevertem, és bőven megszórtam petrezselyemmel.
Sokan éppen az újkrumplit nem szokták „héjatlanítani”, példa a barátnőm (most éppen nem a fent említett, hanem egy másik), aki imádja az apró újkrumplit, nyár elején még képet is küldött a vokban elkészített kedvencéről.
Utolsó kommentek