àlabeck

Marinált medvehagymaszár. (Vagy marinírozott?)

Az, hogy csak a növény szárát – pontosabban a levélnyelét – készítettem el ilyen módon, azért történt, mert nem szedtem, hanem a piacon vettem a medvehagymát, és szép erős, fejlett, jól megtermett darabok voltak. A szokásos felhasználáshoz, például amikor a levelet felaprítva teszem valamilyen ételhez, salátához; vagy különösen a medvehagymapaszta eltevéséhez, kissé túlzottan erősek, kemények voltak. És így jutott eszembe, hogy láttam én már üvegben árulni marinált medvehagymát, ebből érdemes lenne hasonlót megpróbálni.

Először folyó hideg vízben jó alaposan megmostam a hagymákat, lecsöpögtettem, megszárítgattam. A hosszú szárakat levágtam, 5-6 cm-es darabokra fölvágtam. Lemértem, kb. 15 dkg lett. (Kísérleti adagnak éppen elég.)

A marinád úgy készül, hogy egy liter vízhez 5 dkg sót és 5 dkg cukrot teszünk, ezt felforraljuk. Én ehhez a kis mennyiséghez a harmadrészét használtam. A forrásban lévő vízbe tettem a medvehagymát, újraforrástól számítva még két percig gyöngyözve forraltam – blansíroztam. Ezután kihalásztam, kiforrázott befőttes üvegbe tettem, a lébe kevertem fél deci (~5 dkg) borecetet. Ráöntöttem az üvegben lévő hagymára, gyorsan lezártam, takaróba csomagoltam (száraz dunszt).

A rendelkezésemre álló kínálatból ehhez a Tokaji bazsalikomos fűszeres borecetet választottam, úgy éreztem, hogy ez nagyszerűen illik a medvehagymához. (Nemcsak elképzeltem az ízt, picit meg is kóstoltam az ecetet. Ahogy gondoltam is, érződött rajta a hegyaljai borok jellegzetes íze is.)

Ugyanígy lehet marinálni a kisebb, egész medvehagymát is, savanyúságnak, illetve egyéb saláták kiegészítőjének kiváló. De el lehet „rágcsálni” akár önmagában, akár szendvicshez is, hasonlóan, mint az újhagymát. Nem feltétlenül kell lezárni, tartósítani, így elkészítve hosszan eltartható a hűtőben vagy akár egy jó hűvös kamrában is.