àlabeck

Ez is egy hirtelen ötletből született gyors és (szerintünk) finom ebéd. Régebben is elmeséltem, hogy folyamatosan vadászunk valamilyen jó kolbászra, de ritkán sikerül találni. Nemrég vettünk egyet, ami elég jó volt, de amikor másodszor megláttam és meg is vettem ugyanazt a márkát, már nem ugyanolyan volt. Nem rossz, de mégis... Így azt gondoltam, hogy a csak úgy, kenyérrel evés helyett inkább főzéshez használom.

A kolbászból kb. 20 dekát, miután a bőrét lehúztam, nem nagyon vékony félkarikákra vágtam. Egy nagyobb felkockázott hagymát üvegesre pároltam, rádobtam a kolbászt, és addig kevergettem, amíg nem kezdett el sülni. Akkor kevés vízzel fölengedtem, vagyis valami pörköltfélét főztem belőle. Pirospaprikát nem tettem hozzá, volt elég a kolbászban. Hogy ne legyen annyira tömény, hozzátettem egy maréknyi vegyes zöldséget is (a fagyasztóból).

Közben egy pohár rizst megfőztem, nem egészen puhára. Összekevertem a kolbászpörkölttel, felforraltam, majd elzártam, lefedtem, így puhult meg.

Csemege uborkával kiegészítve ettük, igazán jó volt. Persze ez csak távolabbi rokona a bácskai rizses húsnak vagy akár a rizses gombának, de felvettem az étlapunkra, majd kiderül, mivel tudom még variálni.

Kenyérre kenős, reggelire való készült az almás máj maradékából. Igaz, kicsit elszámoltam magam, azt hittem, több fog kimaradni, de úgy látszik, igen bőségesen töltöttem a palacsintákat. Annyi azért volt, hogy érdemes legyen belőle egy ilyen májkrémet keverni, lemértem, 17 dkg volt.

Ezt aprítógépben összetörtem – így kisebb darabok is maradnak benne –, hozzátettem kb. 5 dkg vajat, azt is még a gépben. Aztán már villával kevergettem tovább egy evőkanál mustárral, egy reszelt kemény tojással. Sózásként újra a darált piros paprikát használtam, és még snidlinget is kevertem hozzá. Nem akartam semmilyen fűszert túlzásba vinni, hogy minél jobban érvényesüljön a máj saját, és az alma kissé pikáns íze.

Újra van egy kis kence néhány reggeli kenyérszeletre, hasonlót már csináltam resztelt májból, másikfélét sütőben, csirkemájból és borjúmájból is. Lehet variálni az ízesítéssel, adalékokkal is, mindegy, bármelyik jobb, mint amit készen vennék.

Csak azt találtam ki előre, hogy máj lesz, illetve legyek őszinte, az sem az én ötletem volt. hanem a páromé, de hogy milyen formában, azt persze rám bízta. Fagyott volt a csirkemáj, este kivettem, reggelre kiengedett, és csak akkor jutott eszembe, hogy palacsintába töltsem. (Akármilyen májból jó.)

Először a palacsintát sütöttem meg; tojás, liszt, tej, só, vagyis teljesen szokásosan, nem túl vékonyakat. 

Aztán a májat gondoltam végig, a hűtőben pihent pár darab alma is, tehát almás máj lett. (Nem emlékeztem, hogy ilyet írtam-e már, de rákerestem, megtaláltam.) Most is hagymával kezdtem, aztán a felvágott májat tettem rá, utána az almát. Sózásként egy kiskanál pritamint (vitapric) kevertem bele, majd majoránnával, kakukkfűvel és fahéjjal fűszereztem.

Betöltöttem a palacsintákba, azokat egy lapos jénai tálba fektettem szépen sorban. Rálocsoltam egy pohár tejfölben elkevert tojást, kicsit megsózva, sütőben átsütöttem.

Valamelyik nap volt egy kis maradék egy előző ebédből, de kevésnek találtam, gondoltam, valami nagyon gyors és nem túl tömény leves kellene hozzá – nem olyan, mint amit általában csinálok –, amiből tudok éppen csak két tányérnyit főzni. Így jutott eszembe a rántós leves. Még a lányom nevezte el így, mesélte, hogy ilyet kaptak ebédre az óvodában (de lehet, hogy még a bölcsiben). Hát azóta nálunk ez a neve, gondolom, más családoknál is van hasonló. Próbáltam, emlékezni, hogy mikor főztem utoljára, hát legalább 15 éve, hogy nem, pedig semmi bajom vele...

Ha jól belegondolok, talán ez az egyik legmagyarosabb leves (a gulyás vagy leves vagy nem, de egészen más kategória), hiszen a magyaros konyha egyik legfőbb jellemzője a rántás.

Kezdésnek, hogy mégis legyen valami érdekes benne, kisütöttem egy kisebb darab apróra vágott füstölt szalonna zsírját, a sült szalonnadarabokat kihalásztam, félretettem. A zsíron kissé barnásra pirítottam egy csapott evőkanál lisztet. Mivel nem szeretem a köménymagot elrágni, csak egy kis őrölttel szórtam meg, még a pirítás közben. Utána belekevertem egy kiskanál pirospaprikát, vízzel felengedtem, megsóztam. Beletettem egy kis fej hagymát. Lassú tűzön addig forraltam, míg a hagyma megpuhult, de azt kidobtam belőle.

Egy tojást tálkában felvertem, hozzákevertem egy kis forró levest, aztán együtt beleengedtem a levesbe. Még egyszer felforraltam, és kész.

A sima rántott levest leginkább pirított zsemlekockákkal szokták enni, a tojásosat pedig savanyún. Nekem a savanyú tojásleves a menzákon az egyik rémem volt, nagyon nem szeretem.

Nálam ez a tojásos, de nem savanyított változat a nyerő. A tányéron pedig még rászórtam a kisütött szalonnakockákat is.

Ismét „idegen tollak”, ez újra a vendégem, Juli receptje. Látszik, hogy ő egészen más méretekben főz, süt, mint én: egy jó nagy családra, három gyerek, szülők, nagyszülők. És én távolról sem vagyok a kelt tészták mestere. (Természetesen a receptben leírt mennyiség igény szerint csökkenthető.)

Hozzávalók:
1,2 kg liszt, 1 dl olaj, 2 egész tojás, 6 dl tej, 1 cs. élesztő, 1 ek. cukor, 2 csapott ek. só. Még finomabb, ha kevés tejfölt is rakunk a tésztába.

Töltelékhez:
4 dl tej, 4 ek liszt, 10 dkg vaj vagy margarin (én margarinnal szoktam), 20–25 dkg reszelt sajt (mindegy milyen) 1 csomag tömlős sajt, az is mindegy milyen. A legolcsóbb is jó!

A tészta hozzávalóiból kelt tésztát csinálunk. (Nekem ez a mennyiségű liszt kevés ennyi tejjel, én még szoktam hozzárakni lisztet, mert én jobban szeretem, ha nem mállik a tészta, hanem kicsit keményebb.) Hagyom, hogy duplájára keljen.

Míg kel a tészta, addig megcsinálom a tölteléket. A tejből és a lisztből sűrű pépet főzök, ha majdnem kihűlt, belekeverem a vajat vagy a margarint és az egy csomag tömlős sajtot.

Ha megkelt a tészta, kettévágom és elnyújtom minél vékonyabbra, kb. 3-4 mm-nyire. Rákenem a töltelék felét és megszórom a reszelt sajt felével. Feltekerem szorosan, mint a bejglit, ujjnyi vastagra feldarabolom, és sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. Mehet az előmelegített sütőbe, de még jobb, ha így megtöltve még 20 percet állni hagyjuk (ha van időnk rá), mert nagyobbak lesznek a csigák.

Míg sül vagy kel, ugyanígy megcsinálom a másik felét is.

Ha sok olcsó sajtra teszek szert, akkor a tetejét is megszórom reszelt sajttal, de megkenni nem kell semmivel. Nagyon finom és egyszerű sós sütemény.