Talán belefér a VKF XIV. szellemébe, hiszen erősen pörkölt alapú ételről van szó. Fogalmam sincs, létezik-e ez még vendéglőkben (nem kerestem), régebben „Bácskai rizses hús” néven szerepelt. Most kíváncsiságból belenéztem egy-két – nem éppen mai – szakácskönyvbe, nem találtam ezen a néven, aztán valahol mégis előkerült, szerb rizses húsként, végül is mindegy, ízvilágában én magyarosnak gondolom, egyébként pedig lehet, hogy nálunk van benne némi török beütés is, hiszen úgy tudom, a piláf, a plov és hasonlók nagyon sok mohamedán nép konyháján megtalálhatók.

Nálunk ez nagyon fontos étel, a fiam kedvence, általában ezt szokta kérni a születésnapjára. Tehát a már emlegetett családi születésnapi ebéden is megfőztem a tradícionális rizses húst. Persze a magam módján.

Most (1 kg) borjú apróhúst vettem hozzá, ami nagyon szép volt, csak éppen nekem nem elég apró, ezért kisebbre vágtam, én úgy szeretem.

Két fej kockára vágott hagymát kevés olajon átforgattam, rátettem egy nagyobb, durvára megreszelt sárgarépát, azzal még pirítottam kicsit, hozzátettem darált sós paprikát (vitapric/pritamin), pirospaprikát, majd a húst. Fehéredésig kevergettem, belekevertem néhány evőkanálnyi eltett lecsót, lefedtem.

Közben kb. 30 dkg rizst félpuhára főztem – ezt úgy a legkönnyebb elérni, hogy kevesebb vizet teszek rá, mint a teljes puhulásig kellene, vagyis alig többet, mint amennyi ellepi, és addig főzöm, amíg nem marad rajta látható víz.

A húst időnként ellenőriztem, ha kellett, igen kevés vízzel fölengedtem, amikor már igazán majdnem puha volt, beletettem két pohár vizet (ezzel még felforraltam), aztán a félpuha rizst. A lábost áttettem a közben 180 fokra bemelegített sütőbe, és addig hagytam benne, amíg a rizs is megpuhult, és az összes levet megitta.