Ilyen egyszerű nevet adtam, mert pl. lehetne rablópecsenye, de tudtommal abban hagyma van, ebben pedig nem volt, lehetne saslik, de abban meg nincs más a nyársra húzva, csak maga a hús, tehát ez egyik sem.
Eredetileg szabad tűzön terveztem, de sajnos az időjárás közbeszólt, nem volt erre alkalmas. Szerencsére a sütőhöz tartozik egy kis nyárskészlet, hat kis nyárs, amiket egy kis tartón lehet elhelyezni, függőlegesen állnak, a fűtő részt pedig le lehet hajtani, így az is függőlegesen áll ilyenkor.
Pulykamellet nagyobb – kb. 5 centis élű – kockákra vágtam. Két evőkanál majonézben elkevertem pár gerezd összenyomott fokhagymát, kevés sót, ebbe forgattam a húst. A hűtőbe tettem, amíg a többi hozzávalót előkészítettem. Kolozsvári szalonnát hasonló méretű, de vékony darabokra vágtam, annyit, hogy minden darab hús mindkét oldalára jusson. Kicsi gombákat megmostam, a lábát kiszedtem. (Azt felvágva lepároltam, befagyasztottam, jó lesz majd egy levesnek.)
Aztán felfűztem a nyársra: szalonna, hús, szalonna, gomba, szalonna stb. A végén a tálban maradt kevéske majonézes páccal az egészet bekentem, és ment a sütőbe; 30 perc alatt elkészült, ezalatt a köretet is megcsináltam.
A körethez kb. 35 dkg sárgarépát nagyobb darabokra vágtam, három percig előfőztem. Két padlizsánt hasábokra vágtam, serpenyőben, kevés olajon pirítottam, pároltam, amikor puhulni kezdett, hozzátettem a répát is. Csak egy kis sóval és szárított (főleg bazsalikomos) zöldfűszer-keverékkel szórtam meg közben.
Megjegyzés: igazán nem tudom, hol lehetne manapság igazi – amilyen régen volt – kolozsvári szalonnát venni. Én piacon vettem, hosszasan faggattam is a hentest, hogy ez tényleg nyers szalonna-e, mert kissé gyanús volt a színe, én inkább főtt császárhúsnak néztem. Akármit is mondott, végül kiderült, hogy ez valóban inkább főtt volt – az íze sem volt olyan karakteres, mint kellett volna, puha is volt, tehát a hús sem kapott olyan zamatot, mint amit elvártam tőle.
Utolsó kommentek