A rizskoch, illetve rizsfelfújt az egyik kedvenc édességem, mégis nagyon ritkán kerül sorra, nem is tudom, miért, talán csak az az oka, hogy egyébként sem sütök túl gyakran. De most egyik este, már elalváshoz készülődve, eszembe jutott, és már alig vártam, hogy megcsináljam. Mindig gondban voltam, hogy pontosan mennyi rizs is az ideális mennyiség egy liter tejhez, most is átlapoztam néhány könyvet ez ügyben, bevallom, ettől nem lettem sokkal okosabb. Mindenesetre lemértem, amennyit beletettem, és most itt lesz megörökítve, legközelebb már nem keresem máshol.
Tehát tejberizst főztem: 22 dkg rizst jól megmostam, ráöntöttem a liter tejet, beletettem egy csomag vaníliás cukrot (persze az igazi vanília jobb, de ez is megteszi), egy citrom reszelt héját és egy evőkanál cukrot. Felforraltam, néha megkevertem, egészen addig, amíg besűrűsödött. Akkor levettem a tűzről, lefedtem. Mivel le kell hűteni a további műveletekhez, ezt én megfőztem előző este.
Négy tojást kettéválasztottam, a fehérjét felvertem kemény habnak, belekevertem a sárgáját, négy csapott evőkanál porcukrot, egy kiskanálnyi puha vajat. Eddig géppel kevertem, ezután egy fakanállal részletekben belekevertem a tejberizst. Végül – mazsola helyett – két jó nagy fürt leszemezett, megmosott, leszárítgatott szőlőt is hozzátettem.
Kivajazott, finom morzsával beszórt tepsiben kell sütni. Én most a dupla biztosítást alkalmaztam, vagyis sütőpapírral béleltem a tepsit, azt vajaztam, morzsáztam. (Mint amikor az óvatos ember nadrágszíjat és nadrágtartót is felvesz.) Ez ezért is jó, mert a papír segítségével a végén ki lehet emelni a tepsiből, nem kell abban darabolni. 180 fokon, 15 percig légkeveréssel sütöttem (ha már van), utána alsó-felső lángon kb. még egyszer annyi ideig.
Melegen a legjobb, a szőlő ellenére a fiúk megszavazták, hogy elfér hozzá egy kis lekvár – szerintem nem kell, a szőlőtől éppen elég szaftos és édes is. Most nem az általában szokásos barack-, hanem cseresznyeszilva-lekvár volt, egyszerűen azért, mert abból volt bontott üveg.
Azért maradt pár darab, már este „ellenőriztem” is, hogy bizony én hidegen is szeretem.
Utolsó kommentek