àlabeck

Tepsis krumpli, együtt sütve a hússal, ami csirkecomb vagy más: csirkemell, sertéstarja vagy karaj – kényelmes az elkészítése, szeretjük is, és még számtalan változat lehetősége van benne. A különböző fűszerezéssel, még inkább különféle zöldségekkel keverve más és más az eredmény. Aztán még lehet öntettel is játszani, ami szintén többféle lehet.

Most a húst majonézes páccal készítettem elő. Só, majoránna, összenyomott fokhagyma, kevés pirospaprika összekeverve annyi majonézzel, hogy be tudjam kenni vele az összes húst. A krumplit meghámozva méretétől függően negyed-, ill. félkarikára vágtam. Két nagy fej hagymát kb. a krumpli vastagságával megegyező méretű félkarikára. Sárgarépát feldaraboltam, mivel sikerült azt a fajtát venni, aminek végig egyforma a vastagsága, abból is kisebbeket, csak keresztben vágtam két-három részre.

A tepsit éppen csak pár csepp olajjal kikentem, beletettem a krumplit és a répát, sóval és szárított zöldfűszer-keverékkel megszórtam, összekevertem. A tetejére szétterítettem a hagymát, arra a húsdarabokat.

Lefedve tettem a sütőbe, először légkeveréssel (ha már van), 170 fokra. Félóra múlva megnéztem, megfordítottam a csirkecombokat. Addigra már levet is engedett, de még negyedórára visszatettem a fedőt. Utána átkapcsoltam alsó-felső fűtésre, 220 fokra, és már fedő nélkül sült tovább, amíg a hús szépen megpirult.

Hasonlót csináltam már például gombával és aszalt szilvával, gombás lecsóval, töltött csirkecombbal, csirkemellel és sonkával.

Zsuzsinál láttam meg ezt a kekszet, ő a pici lánya kedvéért sütötte a fogzás megkönnyítésére, de neki magának is ízlett. Most én is kipróbáltam, valóban jó. Mint mindig, ahogy terjednek a receptek a neten, többnyire mindenki változtat rajta egy kicsit. Ha mást nem, a fűszerezést; persze én is.

Az eredeti recept a következő: 20 dkg zabpehely, 25 dkg reszelt sajt, 5 evőkanál liszt, 3 evőkanál tejföl, 2 tojás, 1/3 csomag sütőpor, só, kakukkfű (vagy más zöldfűszer).

Az alapanyagokat tálba teszem, és tésztát formázok belőlük. Folpackba csomagolva egy-két órát pihentetem a hűtőben. A sütőt 200 fokra előmelegítem. Kibélelek sütőpapírral egy nagy tepsit, a tésztából vizes kézzel diónyi golyókat formázok, és a tepsiben villával lelapítom őket. A kekszeket kb. 15 perc alatt kisütöm.

Amit módosítottam: csak 20 dkg sajtot tettem bele, de ennek csak az volt az oka, hogy éppen annyi volt – ennek egy része füstölt. Beletettem még egy maréknyi (20 szem) felaprított zöld olajbogyót is, a fűszer pedig oregánó, kakukkfű és bazsalikom volt – frissen; a fagyasztóból. A só két csapott (kicsi) teáskanálnyi.

A formázást pedig úgy oldottam meg, hogy az összegyúrt, kissé ragacsos masszát folpack segítségével két részben hosszú, kb. 3-4 cm átmérőjű gurigává formáztam – az egyik dundibbra sikeredett, mint a másik, így lehet válogatni, hogy éppen nagyobbat vagy kisebbek szeretnénk bekapni –, úgy tettem a hűtőbe egy egész éjszakára. Másnap már nem volt ragadós, akkor 5 mm-es szeleteket vágtam belőle. Azokat tettem a sütőpapírral bélelt tepsibe, megsütöttem.

Nagyon jó kis rágcsálni való. És amikor tudom, hogy nem kellene nassolással további kalóriákat magamhoz venni, ha ilyet eszem, azt képzelem, hogy nem olyan nagy a baj, hiszen a zabpehely egészséges. ;)

Amikor Max meghirdette a XXIX. VKF témáját, nevezetesen a gombócolást, még volt néhány ötletem, hogy mit készítsek. Aztán csak telt-múlt az idő, és megfelelő alkalom hiányában nem lett semmi a terveimből. Már lemondtam magamban a részvételről, amikor véletlenül mégis gombóckás ebédünk kerekedett.

Úgy alakult ez az étel, hogy csak annyi volt biztos, hogy káposztából akarok valamit főzni. Nem savanyú, hanem édes-, illetve fejeskáposzta, ugyanis abból volt itthon egy adag felhasználni való. Többféle jutott eszembe, végül a nálunk nyári székelykáposztának becézett pörköltes változat volt a döntés. Aztán mégis tovább gondoltam a dolgot, hogy talán teszek bele egy kevés rizst is, és akkor egészen komplett egytálétel lesz belőle, amolyan rakott káposztaféle. Innen már csak egy (gondolati) lépés volt, hogy mégse apróhúsból, hanem darált húsból legyen, akkor pedig miért ne gombóc formában.

Először elkészítettem a húsgombócokat; 30 dkg darált pulykacombot összegyúrtam 5 dkg megfőzött, kihűlt rizzsel, sóval, borssal, egy kis fokhagymaporral, petrezselyemmel és egy tojással. Vizes kézzel kb. 3 cm-es gombócokat formáltam belőle.

Úgy kezdtem, ahogy egy rendes pörköltet: megpirítottam egy kicsike darab – apróra vágott – szalonnát, azon megpároltam egy nagyobbacska hagymát. Hozzátettem két teáskanálnyi paprikakrémet, három evőkanál paradicsomszószt (saját gyártmány: sok paradicsom, kevesebb paprika és hagyma sűrűre összefőzve), pirospaprikát. Felengedtem két pohár vízzel, amikor felforrt, egyenként beletettem a húsgombócokat. Addig főztem – közben a lábost csak meg-megrázva –, amíg megváltozott a színe. Akkor beletettem a vékonyra felvágott káposztát, megsóztam, és főztem tovább, amíg a hús is, káposzta is megpuhult, a szaftja pedig megsűrűsödött. A tányéron még tejföllel is ízesítettük.

Nem első eset, hogy a csirkemellet ananásszal töltöm, kicsit másképpen. Szerintem a konzerv ananászdarabok jó lehetőséget kínálnak a különféle ízesítésre. Kombináltam már a tölteléket sajttal, sonkával, mindegyik jónak bizonyult. Most savanykásabb, pikánsabb ízesítést választottam.

Most, miután a kis doboz konzervből (enyhén cukrozott volt) leszűrtem a levét, a darabkákat még apróbbra vágtam. Hozzákevertem két teáskanálnyi ecetes reszelt tormát és egy kanál tejfölt.

A csirkemellet a szokott módon lapjában vágtam ketté, így négy szeletet kaptam. Jó méretes volt, még így is elég vastag szeletek lettek, ezért kicsit megklopfoltam, hogy vékonyabb és nagyobb területű legyen. Elosztottam rajtuk a tölteléket, és próbáltam felcsavarni, de a bőséges töltelék miatt nem lett tekercs, inkább csak egy töltött rúd. Aztán a szalonnába (szeletelt bacon) tekertem; elég szép szeletek voltak, minden húsra három darab elég volt, hogy be is fedje, össze is fogja.

Egészen pici olajjal kikent serpenyőbe fektettem a tekercseket úgy, hogy ahol a szalonna vége volt, alulra kerüljön. Először erős lángon kezdtem sütni, amikor sercegni kezdett, kisebbre vettem, lefedtem. Levet engedett, abban megpuhult, közben egyszer meg is fordítottam. Tűvel ellenőriztem, és amikor átsült, újra fedő nélkül körbepirítottam. A végén jóízű barnás szaft volt alatta, mivel az ananász leve is karamellizálódott, összekeveredve a szalonnából kisült kevés zsírral.

Mellé pedig krumplipüré volt, de nem „üresen”. A megfőtt krumplit nem törtem egészen pépesre, enyhén darabos maradt. Ebbe tettem – szokásosan – egy kiskanál vajat, és csak annyi tejet, hogy a kézi habverővel fel tudjam habosítani, de ne legyen folyós. Hozzákevertem egy pici csokor petrezselymet és egy jóval nagyobb adag felaprított metélőfokhagymát. Bevallom, én nem nagyon rajongok a krumplipüréért, de így remek lett.

Sokszor a fagyasztóba teszem az olyan maradékokat is, ami már biztosan nem elég egy önálló ételre. Aztán próbálom jól összekombinálni egyiket-másikat. Ezt nem volt nehéz – legalábbis miután már eszembe jutott, úgy éreztem, hogy mintha erre lett volna kitalálva.

Volt pár darab megsütött palacsinta, egy kis dobozban húsos töltelék – ami húsos pirozskiból maradt – másik kis dobozban megpárolt gombaláb. (Na persze más is akad még a mélyhűtőben, azok majd máskor kerülnek sorra.)

A palacsinta szobahőmérsékleten nagyon hamar kienged, a tölteléket mikróban kicsit megmelegítettem. A gombát a tűzhelyre tettem, elfőztem a levét, meg is pirítottam. Sózás helyett két teáskanál pritamint kevertem hozzá. Ez plusz ízt is, színt is ad. Megszórtam egy kiskanál liszttel, kevés tejjel felengedtem, aztán egy pohár tejföllel is tovább forraltam.

A palacsintákat bőségesen megtöltöttem a hússal, tűzálló tálba fektettem. A tetejére kentem a gombamártást. Sütőben jól átmelegítettem.

Túl szépen tálalni nem sikerült, mivel a palacsinta jól beszívta a mártást, és még a tálból is nehéz volt egyenként kivenni, de éppen ez is hozzájárult, hogy az íze nagyon jó lett.

Ugyanilyet vagy hasonlót frissen is el lehet készíteni, de mennyivel gyorsabb így! Gyakran szoktam fagyasztóba készíteni darált húsból pörköltet vagy hasonló tölteléknek valót, mert sokkal egyszerűbb főzni egy nagyobb adagot, mint amire éppen szükség van, mint kétszer nekifogni.