Nem értem, hogy van ez, amikor végiggondolom, hogy könnyíteni kellene a menün, hogy a súlyomon is könnyítsek, azonnal valami olyan ételt főzök, ami egyáltalán nem felel meg ennek. Ez alkalommal azonban túlmentem minden határon, még az alapvetően egészségesnek mondható főzési szokásaimat is felrúgtam. Úgy kezdődött, hogy az összes húsféle közül éppen az oldalast választottam ki a piacon. És ha már lúd oldalas, legyen kövér, úgy döntöttem, hogy hagyományosan, zsírban fogom sütni. (Maga a hús egyáltalán nem volt kövér, vagyis zsíros, éppen csak egy alig észrevehető zsírréteg volt benne.) De nálam a zsír libazsírt szokott jelenteni, eléggé eretnek módon máskor is sütöttem már abban oldalast. Most viszont a nekem bevált jó minőségű, ízű zsír a szokott helyen nem volt, elhatároztam, hogy – első alkalommal – kipróbálom a mangalicazsírt. Ugyanott árultak, nem is egyfélét, és mivel még nem próbáltam, az árus ajánlására hagyatkozva választottam. Otthon aztán azonnal kipróbáltam egy szelet kenyérre kenve – szerintem ez a legjobb kóstolási mód – és igen jónak bizonyult. Hogy valóban egészségesebb-e, mint a másik sertészsír, nem tudom biztosan, csak reménykedem, hiszen a végén meg ott a finom pecsenyezsír, aminek végképp nem tudok ellenállni.

A bő 1 kg oldalast kisebb darabokra vágtam, megsóztam, mellédobáltam 5 gerezd szétvágott fokhagymát és két kisebb fej hagymát egészben, ráöntöttem egy pohár vizet és hozzátettem fél kiló zsírt. Kis lángra tettem, fedő alatt főtt, amíg megpuhult a hús. Akkor beletettem kb. egyharmad üvegnyi lecsót (ami a csirkepörkölt után visszamaradt), és már erősebb lángon elsütöttem a levét. Hogy a jó kis törmelék a zsírban véletlenül se süljön a lábos aljára, a húsdarabokat időben kivettem, és a sütőben, grillen pirítottam készre.

És hogy még fokozzam a dolgot, a köret egy egyszerű tört krumpli volt. Sós vízben megfőztem, zsírban átforgattam, picikét pirítottam. Meg persze saláta. (A párom még elfogyasztotta hozzá a maradék gombás rizst is.)