Lehet, már unalmas, de én nem győzök csodálkozni. Ez tényleg az örökké termő fa. Úgy hallottam, máshol is ritka bőséges volt az idén a fügetermés, bizonyára az az oka, hogy ilyen sokáig kitartott a jó idő. Már majdnem három hónapja, hogy az első éretteket leszedtük, azóta két adagot főztem belőle, és most még mindig négy kiló volt rajta, illetve még maradt éretlenül is, az már – gondolom – úgy is marad.

Hiába fogadkoztam, hogy több lekvár nem lesz az idén, persze még ebből is lett. Mivel az a változat tetszett jobban, ezt is bővítettem egy kevés cseresznyeszilvával (a négy kiló fügéhez most másfél kiló szilvát kevertem). Ezt pedig úgy tudtam megtenni, hogy bár a mi bokrunkon már régen letermett, nőtt annak egy „gyereke” a kerítés előtt, ami természetesen vadabb fajta, és bár a nagyobb része már lehullott, egyes ágain, ahol árnyékban van, még ott a termés.

Még nem is túlérett, és ha már szedtünk, mást is főztem belőle, de azt majd később mesélem el.