àlabeck

Majd elmesélek néhány könnyű ételt, amit a közelmúltban készítettem, bízom benne, hogy jó lesz ötletadónak – nekem és másnak is.

A kelbimbó is a „megosztó”-nak nevezett ételek közé tartozik. Sokan utálják, látni sem bírják, de szerencsére vagyunk, akik nagyon is szeretjük.

Még úgynevezett életmód- és táplálkozási tanácsadó oldalon is láttam, hogy a cikkszerző borzalmasnak, vagy valami hasonlónak, de hasznosnak nevezte. Szerintem senki nem szeret rosszat enni csak azért, mert hasznos. A gyógyszer lehet csak kivétel.

Érdemes kipróbálni néhány elkészítési módot, hátha valamelyik megtetszik. És felejtsük el, hogy a kelbimbó keserű. Amikor elkészítjük, alaposan meg kell vizsgálni, nem látogatta-e meg valamilyen kártevő. A hibás, esetleg kukacos, megrágott részeket kivágni, a teljesen hibás darabokat kidobni. (Úgy tapasztaltam, hogy ilyen egyre ritkábban fordul elő.) Ha így teszünk, nem marad semmi keserű, a hibátlanok nem olyanok.

Pár hete még ismét megjelent a boltban félkilós adagokba csomagolt friss kelbimbó, méghozzá kisebb darabok, amit én jobban kedvelek, mint a nagyokat. Szép volt, hibátlan volt, vettem.

Sült csirkecomb mellé terveztem, köretként. A csirkecombokat – ahogy máskor is – több napra szántam, különböző köretekkel.

A kelbimbót átnéztem, a torzsák végét levágtam, az esetleges fonnyadtabb külső leveleket leszedtem, szerencsére ilyen nem sok volt. Szűrőben, folyó vízzel jó alaposan megmostam. Ezután minden darabot hosszában kettévágtam. Szétterítettem egy sütőtálban. 

Még korábban elővettem a fagyasztóból egy adag, kb. 5 deka kockázott bacont, eddig kiengedett, rászórtam a kelbimbóra. Meghámoztam, nem túl kicsi darabokra felvágtam 4 gerezd fokhagymát, azt is elosztottam a tetején. Kicsikét megsóztam (nálam a sózás nem jár feltétlenül együtt borsozással), egy kanálnyi olajjal meglocsoltam, összeforgattam.

Sütőbe tettem 180 fokra, alsó-felső fűtéssel. Negyedóra után átforgattam, még kb. 10 percig sütöttem, míg kissé barnás lett a kelbimbó és sült a szalonna.

A sült csirkecomb már csak tiszta luxus volt hozzá, anélkül is teljes értékű ebéd lehetett volna, csak hát az én húskedvelő lelkem...