àlabeck

Egyik nap vendégeink voltak. Nem valami különleges esemény, mindössze egy baráti pár feljött beszélgetni, de ezt azért egy egyszerű vacsorával is összekötöttük. Az étel az egyik kedvencem – készíteni is, mert előre meg lehet csinálni, és akkor sem sok a gond vele – volt, tepsis krumplis hús, most sertéstarjából, mert a vendégeink egyike nem eszik baromfit.

És még édességet is összehoztam, kéznél lévő anyagokból. Ennél gyorsabbat, könnyebbet nehezen lehetne kitalálni, de nagy sikere volt.

Egy kis doboz, azaz 2 dl Hulala tejszínt kemény habbá vertem, belekevertem 25 dkg túrót, és – kóstolgatva, saját ízlésem szerint nem túlédesítve – 3 teáskanál porcukrot. (Tettem még bele egy csomag habfixálót is, de ez teljesen felesleges volt, ez a növényi tejszín elég tartós és kemény anélkül is, legközelebb kihagyom.)

Őszibarackbefőttet kis kockákra vágtam. Egy réteget tettem egy pohárka aljára, rá egy réteg túrókrémet, újra barack és újra túró következett. A tetejére étcsokoládét reszeltem, inkább csak dísznek, hogy kicsit színesebb legyen.

Megjegyzés: Sok más gyümölccsel is el tudom képzelni, de örököltem néhány őszibarackbefőttet, tehát ez van itthon.

Minden Zsuzsannának szép névnapot kívánok!

Guercino (Giovanni Francesco Barbieri): Susanna and the Elders, 1617

A Zsuzsanna a héber, „liliom” jelentésű sosanna szóból ered.

Zsuzsanna és a vének története röviden:

A Bibliában (Dániel 13) szerepel az istenfélő Zsuzsanna története, akit fürdőzés közben megles két vénember, akik akkor bírák voltak. Mindkettőt elfogja a vágyakozás iránta, és amikor egyedül marad Zsuzsanna, megzsarolják, hogy ha nem lesz az övék, akkor megvádolják, hogy egy ifjú férfival házasságtörésen érték. Mivel nem állt kötélnek, meg is vádolták, halálra ítélték. Dániel viszont nem hagyta, hogy kihallgatás nélkül elítéljék. A két vén másképp vallott arról, hogy hol látták (a mézgafa, illetve a tölgyfa alatt), így őket ölték meg.

Kép forrása: Wikimedia

Régi szokás szerint a születésnapomra rántott csirkét sütöttem. Ezen a szokáson már nem lehet változtatni, nemcsak azért, mert még mindig szeretem, hanem azért is, mert biztosan csalódást okoznék az ismerőseimnek, barátaimnak, akik mind tudják, hogy ilyenkor nálunk ez az ebéd, és amikor felhívnak felköszönteni, ezt mindig meg is említik. Meg egyébként is: szeretem a hagyományokat.

Amiben mégis eltértem a klasszikus recepttől, az volt, hogy a csirkecombot és -mellet is kicsontoztam, szeleteket csináltam belőle, úgy paníroztam, sütöttem. A krumplit megfőztem, és kevés olajjal megspriccelve a sütőben sütöttem, így egyszerre készült el a hússal.

És a lényeg, hogy addig törtem a fejem, hogy milyen saláta legyen hozzá – mert anélkül semmiképpen nem jó – hogy semmilyen annak valót végül nem vásároltam. Vettem ugyan pár darab szép nagy, piros kaliforniai paprikát, de eredetileg nem ezzel a céllal. Aztán ilyen lett belőle:

Egy paprikát cikkekre, majd keresztben csíkokra vágtam. Felvágtam, szintén csíkokra egy közepes fej hagymát. Olívaolajon először a hagymát, majd a paprikát is megsütöttem, annyira, hogy már kicsit barnás legyen. Ezután kicsit megsóztam, borsot is tekertem rá, rácsavartam egy fél citrom levét, jól átkevertem, és elzártam alatta a tűzhelyet. Ekkor még balzsamecettel is meglocsoltam.

Nem forrón, de melegen ettük, nekünk nagyon ízlett. Szoktam máskor is sült paprikát csinálni köretként, de savanyún még eddig nem próbáltam, pedig nagyszerű, hiszen maga a paprika édeskés, egyszóval, biztosan lesz nálunk ilyen máskor is. Ha nagyobb adag, krumplira sincs szükség hozzá.

Nálunk bizony előfordul, hogy hétköznap ennyi az ebéd. És ez egyáltalán nem valamiféle önmegtartóztatás, teljesen megfelelő, szeretjük, és igazán jóllakunk vele, persze jó, ropogós kenyér kíséretével. Gondolom, egyértelmű, hogy a zöldséges, másképp mondva, becsinált csirkéből maradt valamennyi zöldség, a finom szaftjával együtt. Ebből készült rántotta vagy omlett – az elnevezés tetszőleges.

Felvágtam és megpirítottam egy kevés füstölt szalonnát, hozzásütöttem egy fej felaprított hagymát, beletettem a megmaradt, kb. egy merőkanálnyi vegyes zöldséget. Csak addig sütöttem, míg jól átforrósodott.

Közben négy tojást felvertem sóval, pár kanál tejjel, beleöntöttem a zöldséges serpenyőbe, és kisebb lángon, lassan átsütöttem, közben úgy kevergettem, hogy a széléről be-bekotortam a tojást a közepe felé. Így annyira nem sül egyenletesen szépre, mint amikor a sütőben sütöm át, viszont gyorsabb.

Persze meg lehet csinálni akkor is, ha nincs maradék, erre a célra párolt zöldségből, kellemesen megfűszerezve. És ha nem ebéd, akkor egy nagyszerű vacsora, ha valakinek az időbeosztása úgy engedi meg.

(Hasonlók voltak: cukkinivel vagy zöldséggel és hússal esetleg karfiollal, hiszen a tojás annyi mindenre jó!)

Tudom, ez olyan menzásan hangzik, tipikus menzás étel. És nagyon sokan nem szeretik a tarhonyát, éppen azért. Lehet, hogy az én ízlésem furcsa, a kevés közül az egyik étel, amit annak idején ehetőnek ítéltem, éppen a tarhonyás hús, illetve a lecsós-tarhonyás hús volt, sőt, még a lecsós virsli is. De itthoni körülmények között mégis más, a lényeg az alapokban és a részletekben van. Nekem például nem annyira fontos, hogy a tarhonya a „sörét” típusú, tehát a géppel formázott, minden darab egyforma (most véletlenül ilyen volt), vagy pedig a kézi, amiben kisebb és nagyobb darabok egyaránt vannak, és egyik sem egyforma. Számomra a lényeg, hogy jól meg legyen pirítva, ettől kapja a jó ízét, utána jön csak a főzés.

A lecsó persze nálam ilyenkor az eltett változat, látszik, hogy nagyon várom már a meleg időt, egyre jobban vágyom a nyárias ízekre.

És a másik részlet, hogy nem egyszerűen megfőzöm a húst a lecsóval, hanem először jól megfűszerezve megsütöm. Én csirkemell-szeleteket sütöttem, de persze ez ugyanígy elkészíthető sertéshúsból is, legfeljebb egy kicsikét hosszabb ideig kell sütni.

Tehát a húst megszórtam sóval, fokhagymaporral, szárított zöldfűszerekkel. Kevés olajon mindkét oldalukon megpirítottam, egy tűzálló tál aljára fektettem. Utána ugyanabban a serpenyőben elősütöttem a lecsót (egy nagyobb üvegnyit), hogy kicsit csökkenjen a leve, aztán ráöntöttem a húsra. Forró sütőben kb. félóráig tovább sűrítettem.