Tudom, ez olyan menzásan hangzik, tipikus menzás étel. És nagyon sokan nem szeretik a tarhonyát, éppen azért. Lehet, hogy az én ízlésem furcsa, a kevés közül az egyik étel, amit annak idején ehetőnek ítéltem, éppen a tarhonyás hús, illetve a lecsós-tarhonyás hús volt, sőt, még a lecsós virsli is. De itthoni körülmények között mégis más, a lényeg az alapokban és a részletekben van. Nekem például nem annyira fontos, hogy a tarhonya a „sörét” típusú, tehát a géppel formázott, minden darab egyforma (most véletlenül ilyen volt), vagy pedig a kézi, amiben kisebb és nagyobb darabok egyaránt vannak, és egyik sem egyforma. Számomra a lényeg, hogy jól meg legyen pirítva, ettől kapja a jó ízét, utána jön csak a főzés.
A lecsó persze nálam ilyenkor az eltett változat, látszik, hogy nagyon várom már a meleg időt, egyre jobban vágyom a nyárias ízekre.
És a másik részlet, hogy nem egyszerűen megfőzöm a húst a lecsóval, hanem először jól megfűszerezve megsütöm. Én csirkemell-szeleteket sütöttem, de persze ez ugyanígy elkészíthető sertéshúsból is, legfeljebb egy kicsikét hosszabb ideig kell sütni.
Tehát a húst megszórtam sóval, fokhagymaporral, szárított zöldfűszerekkel. Kevés olajon mindkét oldalukon megpirítottam, egy tűzálló tál aljára fektettem. Utána ugyanabban a serpenyőben elősütöttem a lecsót (egy nagyobb üvegnyit), hogy kicsit csökkenjen a leve, aztán ráöntöttem a húsra. Forró sütőben kb. félóráig tovább sűrítettem.
Utolsó kommentek