Valamikor régen nálunk otthon a befőzött lecsó nem volt más, mint natúr paradicsomszószba belefőzött paprikadarabok. Ezt én nagyon nem szerettem sem akkor, sem most. Aztán valahol olvastam, hogy lehet eltenni úgy is, hogy hasonlítson a frisshez. Eleinte hagyma nálkül főztem, de már jó ideje a hagymát is beleteszem, és még soha nem romlott meg, pedig gyakran két évig is megvan, mert ha már nekilátok, inkább nagyobb adagot szoktam főzni.
Gyakorlatilag ugyanaz, mint a frissen főzött lecsó, persze szalonna nem lehet benne. Én egy kicsit változtatok az arányokon, de ugyanúgy, mint a frissnél, itt is mindenki főzze ízlése szerint több vagy kevesebb paradicsommal. Az fontos, hogy a lé az üvegben ellepje a paprikát, a tetején pedig zsír vagy olaj fedje be.
Én 5 kg paprikához 2 kg paradicsomot és 1½ kg hagymát tettem. A paprika lehetőleg legyen kissé vastagabb húsú, én szeretem, ha van közte már pirosas is, paradicsomból pedig, szerintem, legjobb a „hagyományos”, nagy, húsos fajta.
Olajon (zsíron is lehet) párolom a hagymát, rá a paradicsom, besűrítem, aztán a paprika, azzal már csak egyet forralok, ne legyen puha. Különböző méretű üvegekbe töltöm, télen nem csak önálló ételként, hanem pl. pörköltbe, sült húshoz, ízesítőként is használom.
Dunsztoláshoz a sütőtepsit kibélelem újságpapírral, beleállítom a lezárt üvegeket, kevés vizet öntök alá (olyan hőmérsékletűt, mint a lecsó), közepesnél erősebb lángon addig tartom, míg gyöngyözni kezd az üvegben, a sütőben hagyom kihűlni.
Megjegyzés: a könnyebb kereshetőség érdekében frissítettem az Őszi befőzés c. bejegyzést.
Utolsó kommentek