Már megint túl sokat főztem, persze nem annyit, hogy még egy ebédre elég legyen. Ezért belefőztem a lecsóba még két darab virslit, hozzá pedig tarhonyát.
Tarhonya
Kézi változatot szoktam venni, nem a „sörét” gépi fajtát (sokan nem szeretik menzai vagy katonai emlékek miatt, például a párom sem).
Olajon, folyamatosan kevergetve barnásra pirítom a tésztát, utána forró vízzel felöntöm, megsózom, fedő alatt lassú tűzön addig főzöm, míg megpuhul. Ritkán találom el rögtön, hogy mennyi víz kell rá, tehát inkább kevesebbet teszek, aztán hozzá-hozzáöntögetek, megkóstolok egy nagyobb darabot (hiszen a kézi fajta különböző méretű darabkákból áll), egyúttal azt is, hogy elég sós-e. Ha puha, addig kevergetem még, amíg víz nem marad rajta. Gyors, egyszerű.
Utolsó kommentek