àlabeck

Előző hét végén nekiálltam, hogy megsüssem a Segítsütiket a kedves vigaszágasaimnak. Mindenki tudja, hogy ők azok, akik nem nyerték meg a licitet, de nem akartak lemaradni a támogatók köréből, tehát ők az általuk felajánlott összeggel, a sütisütők – például én is – pedig további adag sütik megsütésével így is segítenek.

És igen, többes számban írom, hiszen ketten is vannak: CUCKA és CSERKE.

(A licitnyertes levélbeni egyeztetésünk szerint majd csak karácsony előttre kérte a sütijét, az időt majd még pontosítjuk.)

És sütögettem, és sütögettem... és amikor mind a négyfajta elkészült, szépen berakosgattam kosárkákba, azért is, mert nekem tetszik, meg azért is, hogy majd amikor elfogy, mégis maradjon valami emlékük.

... aztán tegnap találkoztam Cserkével, leültünk kicsit egy-egy tejeskávé mellett, ahol nagy örömömre azonnal ki is bontotta, meg is kóstolta a sütiket. És olyan kedves volt, hogy ő meg hozott nekem lübecki marcipános csokit (Hogy honnan tudhatta, hogy én azt nagyon szeretem? Csak nem olvasta itt egy korábbi bejegyzésben?) és egy cserép Erica virágot, ami azóta már az erkélyt díszíti.

Cuckának pedig föladtam postán a süticsomagot annak reményében, hogy időben, még a hosszú hétvége előtt megkapják.

Régebben valahogy természetes volt, hogy azt vásároljuk a piacon (esetleg boltban), azt főzzük, aminek szezonja van. Persze elsősorban ez a zöldség- és gyümölcsfélékre vonatkozik, de bizonyos mértékig még a hús- és halfogyasztást is befolyásolta, gondoljunk csak a Márton-napi lúdra vagy arra a jó tanácsra, hogy halat csak az „r” betűt tartalmazó hónapokban fogyasszunk. Természetesen ennek is megvolt az eredete és értelme, de én most inkább csak a zöldségeken gondolkozom.

Jó pár éve már, hogy szinte mindent szinte mindig lehet kapni. Egész évben van zöldpaprika, paradicsom, répa (és nem csak olyan, amit a pincében, homokban teleltetnek), friss, gyenge karalábé, persze káposzta- és tökfélék is. És már el is jutottam az egyik kedvencemhez, a padlizsánhoz. Nem is tudom, örüljek vagy ne annak, hogy valóban egész évben hozzájuthatok, ha akarok, na persze, ha az olykor eléggé borsos árát is megfizetem.

És én mégis szeretem azt érezni, hogy most szezonja van, ezért amikor meglátom, mindig veszek, szerencsére hosszú ideig eláll a hűtőben. És igen gyakran készítem, különbözőképpen, és mindenhogyan szeretjük.

Ha éppen ahhoz van kedvem, kirántom, hagyományosan panírozva – ez van a legritkábban – körettel vagy csak egy tejfölös-fűszeres mártással. Ha gyors ebédet akarok összehozni, akkor valami raguféle, illetve lecsóféle lesz belőle, esetleg virslivel. Ilyenkor egymás után teszem hozzá a belevalókat, hagymát – ha van, szalonnán sütve – és paprikát, padlizsánt, paradicsomot.

A közepes bonyolultságú és elkészítési idejű pedig az, amikor hús is kerül bele. Ehhez is jól jön, ha van még benne zöldpaprika, paradicsom, esetleg cukkini is. És akkor minden alkotórész külön megpirítok, és a végén keverem és sütöm csak pár percig együtt. Így aztán ugyanazokból az alapanyagokból mégis más és más étel kerekedik ki.

És semmiképpen nem maradhat el a családom egyik nagy kedvence, a télre eltett padlizsánkrém sem, ami nálam szintén tartalmaz paprikát és paradicsomot is. És újra eljutottam oda, hogy hiába lehet kapni egész évben, én mégis befőzök, nem jutna eszembe télen vásárolt padlizsánból ilyet főzni. Így számunkra „nyári íze” van...

Most egy kissé újítottam az előkészítésen, ezzel megtakarítottam valamennyi időt, meg talán egy kicsit könnyebb is volt. A padlizsánokat nem egészben, hanem félbevágva sütöttem, így egyrészt gyorsabban is sült, és amikor elkészült, egy-két mozdulattal – kanállal – ki lehetett vájni a héjából anélkül, hogy a kezemet égette volna. Ezen felbuzdulva a szép piros kápia paprikákat is először hosszában elvágtam, kiszedtem a csutkáját, magját, és úgy sütöttem meg a sütőben, ezt is alufóliára fektetve, héjával fölfelé grilleztem. Így sikerült elkerülni azt, amivel gyakran volt gondom az egészben sütésnél, hogy a magok leváltak a csutkáról, és igen nehéz volt tőlük megszabadulni.

Az eredmény finom lett, nem éreztem különbséget a szokott eljáráshoz képest.

Ha valaki még nem hallott volna a „Segítsüti” akcióról, vagy nem pontosan tudja, mi ez, mindent megtudhat róla a segitsuti.hu oldalon.

Most is 27 résztvevő ajánl fel egy-egy adag süteményt, amelyre a segítsüti.hu megfelelő oldalán lehet licitálni. Ez a harmadik ilyen alkalom, most engem is az a megtiszteltetés ért, hogy benne lehetek a csapatban.

Nem könnyen döntöttem el, hogy mit süssek. Végül olyanféléket választottam, amit mi is szeretünk: zabpelyhes almás kekszet, mákos tekercset és diós rudacskákat, linzerkoszorút.

Ezek sokáig eltarthatók a kekszes dobozban, és időnként bekapunk belőle egy-egy darabkát a teához (vagy kávéhoz vagy akármihez), csak figyelni kell, lehetőleg pótolni, mielőtt elfogy.

Hétfőn éjjel zárul a licit, utána a nyertesnek el kell juttatnom a kosárkát a tartalmával, összesen másfél kiló süteménnyel. Ezt Budapesten személyesen tudom megtenni, megbeszélünk egy találkozót, ez bárhol lehet a városban. Ha más helyről lenne szó, akkor postán tudom elküldeni, megbeszéljük.
 

Zabpelyhes almás keksz

Hozzávalók: 5 dkg mazsola, 2 közepes alma, 2 evőkanál rum, 2 teáskanál citromlé, 220 g liszt, 85 g zabpehely, 1 teáskanál sütőpor, 1 teáskanál fahéj, 250 g vaj, 150 g nádcukor, 1 db tojás, 1 csomag vaníliás cukor.

Az almát meghámozva apró kockákra vágtam. A mazsolát, almát a rummal és a citromlével meglocsolva állni hagytam. A lisztet, zabpelyhet, sütőport és a fahéjat elkevertem.
Külön tálban először a vajat a cukorral, majd a tojással és a vaníliás cukorral, kézi mixerrrel jól fölvertem. Hozzátettem először a fele lisztkeveréket, majd az almás-mazsolás-rumos keveréket, majd a lisztkeverék maradékát. Két teáskanál segítségével a tésztát egy sütőpapírral bélelt tepsire adagoltam. 160 °C-on, légkeveréssel kb. 35 perc alatt sült meg. (Két sütőtepsivel, közben cserélve a helyüket.)
Forrás: http://www.daskochrezept.de/
 

Mákos tekercs és diós rudacska egy tésztából

Hozzávalók a tésztához: 450 g liszt, 250 g kefir (joghurt), 250 g margarin, 0,5 csomag sütőpor, 70 g porcukor, 0,5 teáskanál só.

A margarint a sütőporos liszttel elmorzsoltam, hozzáadtam a joghurtot, cukrot, sót, összegyúrtam. Kettéosztottam, külön-külön kb. 0,5 cm-esre kinyújtottam.
 

Mákos tekercs

A tésztát megkentem 5 evőkanál olvasztott vajjal, rászórtam 70 g porcukorral elkevert 100 g mákot. Szorosan fölcsavartam, kb. 1,5–2 cm vastag szeleteket vágtam. Tepsire fektettem, tojás sárgájával megkentem. 200 fokos sütőben 25 percig, pirosodásig sütöttem.
 

Diós rudacskák

A töltelék 100 g darált dió 5-6 evőkanál házi szilvadzsemmel keverve. (A nagyobb szilvadarabokat felvagdostam.)

A kinyújtott tésztára a szélétől 1 cm-re egy csíkban rákentem a töltelék negyedét. Mögötte tojással megkentem, az első szélét ráhajtottam, a tésztát elvágtam. Ugyanígy további három rudat készítettem, majd 5-6 centis darabokra felvágtam. A tepsibe fektetve tojással kentem, 180 °C-on sütöttem. Még melegen porcukorral megszórtam.
Forrás: http://www.koolinar.ru
 

Linzerkoszorú

Hozzávalók:500 g liszt, 250 g vaj, 100 g porcukor, 2 egész tojás, 0,5 csomag sütőpor, 1 csomag vaníliás cukor, citromhéj, tejföl.

Összegyúrtam, kanalanként tettem hozzá tejfölt, amíg nem túl kemény, rugalmas tészta lett. Egy éjszakára a hűtőbe tettem.

Másnap kinyújtottam, kétféle formával – lyukas és teli - kiszaggattam. A lyukas darabokat tojásfehérjével megkentem, durvára vágott dió és kristálycukor keverékébe fordítottam, ezután tettem a tepsire. 180 °C-os sütőben sütöttem. Amikor kihűlt, házi baracklekvárral egy-egy teli és lyukas darabot összeragasztottam.
Forrás: édesanyám réges-régi receptfüzete.

(A fotózáshoz most segítséget is kaptam, aki segített: Nagy Balázs,  www.senses.hu)

Valamikor – csak úgy böngészgetve, cél nélkül olvasgatva recepteket – találtam egy francia oldalon cukkinis hot dogot. Nagyon megtetszett az ötlet, ezért amikor – szokásom szerint – ismét túlvásároltam magam cukkiniből, és ráadásul valami nagyon-nagyon könnyűt akartam, eszembe jutott. Nem a recept, csak az ötlet. Az sem volt túl bonyolult, de én még annál is egyszerűbben oldottam meg.

Legelőször bekapcsoltam a sütőt, a tepsit szilikonlappal (azzal a csúnya kékkel) kibéleltem, vékonyan beolajoztam. Négy kicsi cukkinit hosszában félbevágtam, héjával fölfelé fektettem a tepsibe, olajspricnivel picikét befújtam. A sütőben grilleztem, amíg a cukkinik héja pirulni-barnulni kezdett. Akkor kivettem, megfordítottam őket, kicsit megsóztam és borsoztam. Mellé tettem 4 db virslit, visszatettem a sütőbe, míg ez az oldaluk is megsült. Közben a virsliket is egyszer megfordítottam.

Mustárral díszítve, ízesítve ettük. Kettőnknek elég is volt.

(A képek a fotómasina gyengélkedése miatt telefonnal készültek.)

Talán most már többet fogok főzni, írni. Addig is néhány példa, hogy mégsem pusztultunk éhen. Éppen csak könnyű, mindennapi ételek voltak, amiket igen ritkán fotóztunk.

Sült csirkecomb sárgarépás krumplipürével, hagymás paradicsomsaláta

Zöldbabfőzelék debrecenivel

Bolognai mártással (maradék) és tejföllel sült rakott karfiol

Csirkecomb petrezselymes hagymás rizzsel

Karfiol fűszeres tejföllel sütve

Rántott halfilé sült krumplival, joghurtos vegyes saláta

Sült tarja főtt-sült krumplival és lyoni hagymával