àlabeck

Régebben valahogy természetes volt, hogy azt vásároljuk a piacon (esetleg boltban), azt főzzük, aminek szezonja van. Persze elsősorban ez a zöldség- és gyümölcsfélékre vonatkozik, de bizonyos mértékig még a hús- és halfogyasztást is befolyásolta, gondoljunk csak a Márton-napi lúdra vagy arra a jó tanácsra, hogy halat csak az „r” betűt tartalmazó hónapokban fogyasszunk. Természetesen ennek is megvolt az eredete és értelme, de én most inkább csak a zöldségeken gondolkozom.

Jó pár éve már, hogy szinte mindent szinte mindig lehet kapni. Egész évben van zöldpaprika, paradicsom, répa (és nem csak olyan, amit a pincében, homokban teleltetnek), friss, gyenge karalábé, persze káposzta- és tökfélék is. És már el is jutottam az egyik kedvencemhez, a padlizsánhoz. Nem is tudom, örüljek vagy ne annak, hogy valóban egész évben hozzájuthatok, ha akarok, na persze, ha az olykor eléggé borsos árát is megfizetem.

És én mégis szeretem azt érezni, hogy most szezonja van, ezért amikor meglátom, mindig veszek, szerencsére hosszú ideig eláll a hűtőben. És igen gyakran készítem, különbözőképpen, és mindenhogyan szeretjük.

Ha éppen ahhoz van kedvem, kirántom, hagyományosan panírozva – ez van a legritkábban – körettel vagy csak egy tejfölös-fűszeres mártással. Ha gyors ebédet akarok összehozni, akkor valami raguféle, illetve lecsóféle lesz belőle, esetleg virslivel. Ilyenkor egymás után teszem hozzá a belevalókat, hagymát – ha van, szalonnán sütve – és paprikát, padlizsánt, paradicsomot.

A közepes bonyolultságú és elkészítési idejű pedig az, amikor hús is kerül bele. Ehhez is jól jön, ha van még benne zöldpaprika, paradicsom, esetleg cukkini is. És akkor minden alkotórész külön megpirítok, és a végén keverem és sütöm csak pár percig együtt. Így aztán ugyanazokból az alapanyagokból mégis más és más étel kerekedik ki.

És semmiképpen nem maradhat el a családom egyik nagy kedvence, a télre eltett padlizsánkrém sem, ami nálam szintén tartalmaz paprikát és paradicsomot is. És újra eljutottam oda, hogy hiába lehet kapni egész évben, én mégis befőzök, nem jutna eszembe télen vásárolt padlizsánból ilyet főzni. Így számunkra „nyári íze” van...

Most egy kissé újítottam az előkészítésen, ezzel megtakarítottam valamennyi időt, meg talán egy kicsit könnyebb is volt. A padlizsánokat nem egészben, hanem félbevágva sütöttem, így egyrészt gyorsabban is sült, és amikor elkészült, egy-két mozdulattal – kanállal – ki lehetett vájni a héjából anélkül, hogy a kezemet égette volna. Ezen felbuzdulva a szép piros kápia paprikákat is először hosszában elvágtam, kiszedtem a csutkáját, magját, és úgy sütöttem meg a sütőben, ezt is alufóliára fektetve, héjával fölfelé grilleztem. Így sikerült elkerülni azt, amivel gyakran volt gondom az egészben sütésnél, hogy a magok leváltak a csutkáról, és igen nehéz volt tőlük megszabadulni.

Az eredmény finom lett, nem éreztem különbséget a szokott eljáráshoz képest.