Előző hét végén nekiálltam, hogy megsüssem a Segítsütiket a kedves vigaszágasaimnak. Mindenki tudja, hogy ők azok, akik nem nyerték meg a licitet, de nem akartak lemaradni a támogatók köréből, tehát ők az általuk felajánlott összeggel, a sütisütők – például én is – pedig további adag sütik megsütésével így is segítenek.

És igen, többes számban írom, hiszen ketten is vannak: CUCKA és CSERKE.

(A licitnyertes levélbeni egyeztetésünk szerint majd csak karácsony előttre kérte a sütijét, az időt majd még pontosítjuk.)

És sütögettem, és sütögettem... és amikor mind a négyfajta elkészült, szépen berakosgattam kosárkákba, azért is, mert nekem tetszik, meg azért is, hogy majd amikor elfogy, mégis maradjon valami emlékük.

... aztán tegnap találkoztam Cserkével, leültünk kicsit egy-egy tejeskávé mellett, ahol nagy örömömre azonnal ki is bontotta, meg is kóstolta a sütiket. És olyan kedves volt, hogy ő meg hozott nekem lübecki marcipános csokit (Hogy honnan tudhatta, hogy én azt nagyon szeretem? Csak nem olvasta itt egy korábbi bejegyzésben?) és egy cserép Erica virágot, ami azóta már az erkélyt díszíti.

Cuckának pedig föladtam postán a süticsomagot annak reményében, hogy időben, még a hosszú hétvége előtt megkapják.