Összegyűlt egy jó pár kép, amiket félretettem, olyan ételekről, amiket már korábban is főztem és írtam, de most egy kis változtatással vagy más összetételben készült. Nehezen tudtam eldönteni, hogy érdemes-e ezeket megírni, végül többek tanácsára eldöntöttem, hogy igen, végül is ez egy napló, én magam is gyakran visszakeresek benne, szükség van ötletekre.

Nemrégiben főztem újra sóskát – látom, mások is úgy vannak vele, hogy elhasználjuk a fagyasztóból azt, amiből már hamarosan várható a friss.

Így van ez a sóskával is, éppen most reggel vágtam le az újat, de mielőtt nekiállnék megtisztítani, leírom ezt, amit a régiből főztem még január végén.

Fagyasztani úgy szoktam, hogy elkezdem főzni, mint a frisset, csak nem fejezem be. Lecsipkedem a szárakat, illetve ha már vastagabbak, akkor végig kihúzom a levélből. Aztán jó alaposan megmosom, és lecsorgatom, kinyomkodom belőle a vizet. Aztán olajon addig kevergetem, amíg teljesen elfő a leve. Így teszem a fagyasztóba.

Ha frissen csinálom, akkor ezután megszórom kevés liszttel, és tejjel engedem föl, de nem hígra, csak pépes állagúra. (A fagyasztottból kiengedés után is innen folytattam.) Botmixerrel pépesítem, majd megszórom cukorral, felforralom, beleteszek egy pohár tejfölt (egy szatyornyi sóskához, ami 3/4–1 kiló szokott lenni) és ahogy forrni kezd, már kész is.

Gondolom, nem vagyok egyedül azzal, hogy gyerekkoromban semmi pénzért meg nem ettem a sóskát. Aztán úgy alakult, hogy többször egymás után kaptam, nem is keveset. Mivel a párom szereti, nekiálltam megfőzni. Ő a lelkemre kötötte, hogy elég édes legyen, ezért közben többször is megkóstoltam, egészen addig, hogy utána ettem is belőle, és rájöttem, hogy finom, csak amit régebben ettem, valahogy másképp volt elkészítve. Szakácskönyvben kutakodva az derült ki, hogy ahogy én csinálom, az nem sóskafőzelék, hanem sóskamártás.

Hát nem mindegy, mi a neve, ha így szeretem?

Ez alkalommal lassan sült csirkecombot ettünk hozzá, én nagyon szeretem a sós hús mellé ezt az édes-savanyú ízt.

Most már csak a spenótot kellene megszeretnem. Azt figyeltem meg, hogy a legtöbb ember vagy ezt vagy azt szereti, ritka az, aki mindkettőt – például a párom és a fiam –, az sokkal gyakoribb, aki egyiket sem.