Úgy kezdődött, hogy a múlt héten elmentünk a víkendházba, kihasználtuk a kis napsütést, volt még egy kis tennivaló. Említettem, hogy veteményesként nálam csak a fűszerkert szerepel, de ez nem egészen igaz. Jó néhány évig volt sóska is, de tavaly valahogy megszűnt. Idén ültettünk újat, de a lehető legrosszabbkor; kikelt, elszáradt. Most fölfedeztem, hogy egy kevés a fagy ellenére magához tért, azt gyorsan leszedtem. Ez persze nem volt elég egy adagra, vettem tehát hozzá egy zacskó fagyasztottat.

A frisset megtisztítottam, megmostam, kevés olajon átforgattam. A zacskót már este kitettem, hogy kiolvadjon, leöntöttem a kifolyt levét (jó sok), és hozzátettem a többihez, addig kevergettem, míg semmi lé nem maradt rajta. Egy kanál liszttel megszórtam, kb. fél pohár tejjel fölengedtem. Beledugós (merülőnek hívják?) mixerrel összeturmixoltam. Rászórtam cukrot, talán két-három evőkanálnyit (mi édesen szeretjük), azzal is összeforraltam, aztán egy háromnegyed pohár tejföllel is. Itt megkóstoltam, hogy elég édes-e, de csak annyira, hogy azért a savanykás íz is érezhető legyen.

Bolond fejjel kitaláltam, hogy bundás zsemle, és nem kenyér legyen hozzá – gyerekkoromban is mindig az volt. Hát ez hiba volt; ezek a mostani felfújt zsemlék erre alig-alig alkalmasak. Már szeletelni sem volt könnyű, aztán tejjel hígított, megsózott tojásba mártani, olajban sütni, miközben majdnem szétesett. Sütés közben egészen pufókra feldagadt, aztán mikor papírtörlőre kiszedtem, lelapult. Azért az íze nem lett rossz.

Kíváncsi lennék, hogy csak szerintem nem jók ezek a zsemlék, és a többség tényleg ilyet igényel?