àlabeck

Füstölt-főtt tarját megpirítottam, éppen csak annyi olajon, hogy ne legyen száraz az edény.

Csiperkegombát megmostam, sikerült jó aprókat vennem, felvágni nem kellett, éppen csak a lábát vettem ki, mert valami furcsa módon igen hosszú lábaik voltak. Azt majd másra használom, pl. levesbe.

Rádobtam a gombát a húsra, nem sóztam, mert a füstölt hús elég sós. Amikor levet engedett, belekevertem egy kiskanál erdeigomba-port, ilyet azért szoktam itthon tartani, mert szeretem, ha a gombának kissé erőteljesebb íze van, sajnos, igazi erdei gombához nem jutok hozzá. Addig főztem, amíg elfőtt a leve, egy kicsit pirulni is kezdett.

Közben föltettem a tésztához a vizet, fodros kockatésztát választottam, kb. 8 perc alatt megfőtt.

A sonka-gomba keverékbe 2 dl tejszínt öntöttem, forraltam, míg egy kicsit besűrűsödött, megszórtam petrezselyemmel. A megfőtt és leszűrt tésztát egyenesen a keverékbe tettem.

Pulykacomb-apróhúsból dinsztelt húst készítettem, vagyis egy kis fej hagymát aprítva kicsit kevergettem olajon, hozzá két közepes gerezd fokhagymát, beletettem a húst, megsóztam, saját levében pároltam, míg el nem fogyott a leve, illetve puha lett. Kicsit le is sütöttem.

Ekkor tettem hozzá a zöldségkeveréket, most olyat vettem, amiben volt bébirépa, bébikukorica, vízigesztenye, meg még ez-az, de még hozzátettem egy adag kelbimbót is. Ezzel még addig pároltam, amíg a zöldség csak annyira lett puha, hogy kanállal el lehet vágni, de nem fő szét.

Úgy gondoltam, hogy ehhez semmilyen más fűszer nem kell, érvényesüljön a zöldségek finom íze.

Félig-meddig ünnepi alkalom volt, itt voltak ebédre a gyerekeim, tehát mellé párolt rizst is készítettem.

Párolt rizs

Nekem erre roppant egyszerű módszerem van, talán nem nagykönyves, de régóta bevált.

A rizs jó alaposan megmosom, ez fontos. Lábosban is lehet, mindig le-leöntve róla a vizet, kézzel is átkeverve, amíg tiszta marad a víz. (Szűrőben még egyszerűbb, akkor sem árt kézzel párszor kevergetni.) Utána ráöntök kétszer annyi vizet, mint a rizs (pohárral ki is szoktam mérni, egy pohár rizs, két pohár víz), megsózom, és rápöttyintek kb. egy evőkanálnyi olajat. Kis lángra teszem föl, fedővel, lassan forr fel, de az nem baj. Keverni nem szabad, de ránézni igen. Amikor már nem látszik víz a tetején, elzárom, a fedőt rajtahagyom, ha nem jól záródik a fedő, még egy konyharuhát is ráterítek. Így marad kb. 15 percig (tovább lehet).

Krumplit hámoztam, nem túl vékony (3-4 mm) karikára vágtam, most kicsike krumplik voltak, ha nagyobb lett volna, félbe-negyedbe vágom. Tűzálló tálat kibéleltem kisebb darabokra vágott baconnel, rászórtam a krumplit, miután kicsit megsóztam. Ezt megsózott csirkemell szeletkékkel megraktam. A tetejére karikára vágott paradicsom, arra karikázott hagyma került. Az egészet újra baconnel borítottam be. Alufóliával letakarva sütőbe tettem – kb. 200 °C-ra.

Fél óra után megnéztem, mikor a krumpli és hús puha volt, levettem a fóliát, tovább sütöttem, ilyenkor már legjobb alsó lángon (ha nincs, a sütő alsó polcán), amíg elfogy a leve, és a tetején megpirul a szalonna.

(Az igazság az, hogy én ezt a víkendházban készítettem, ahol a sütő nem egészen így működik, tehát túl sok leve maradt, de az íz-értékéből keveset vont le.)

Ez egy olyan kaja, amit hirtelen össze lehet csapni, nálunk nem egy főétel elé szoktuk, hanem önmagában. Nevezhetném ragulevesnek, de kb. ez az, amit gezemice vagy vegyes vagy „mindent bele” levesnek szoktunk hívni. Mondhatnám azt is, hogy „zacskós leves”, hiszen a mélyhűtőből kapok elő különböző zacskókat, ami éppen van. Többnyire úgy szoktam, hogy többféle zöldséget veszek hozzá, de mindig van egy, ami domináns, most zöldbab.

Most felhasználtam a csirkecomb kicsontozásánál félretett csontokat, először ezeket tettem föl főzni. Én úgy szoktam, hogy amikor fölforr, és csúnya barnás habja keletkezik, akkor leszedegetés helyett ezt a levet leöntöm, sőt még át is öblítem. Ez semmit sem fog levonni az ízéből. Utána tiszta vízben kezdem újra főzni. Lehet, hogy szégyen, de beledobok egy leveskockát is (én jobban szeretem, mint az ételízesítő port). Csak akkor teszem hozzá a zöldbabot és sárga- és fehérrépakockát (persze lehet még akármilyen zöldséget, borsót, karalábét, zellert stb.), amikor a csonton lévő kis hús már majdnem vagy egészen puha. Ha azok is már puhák, ideje megkóstolni, hogy elég sós-e.

A végén ugyanolyan vizes habarással sűrítem – de nem nagyon –, mint a zöldborsólevest. Most nokedli nem került bele, elég sűrűnek találtam anélkül is, de persze megszórtam petrezselyemmel és egy egészen kicsi lestyánnal (ezzel vigyázni kell, mert nagyon erős íze van, tehát tényleg egy nagyobb vagy két kisebb levél elég).

Még mindig a sok fokos időre tekintettel valami egyszerűt és gyorsat terveztem.

Este egy pohár joghurtba belekevertem sót, fehér borsot, egy kis gyömbért. Ebbe forgattam bele a kockákra vágott pulykacomb-húst, hűtőszekrénybe tettem.

Ebédidő előtt kb. félórával áttettem egy serpenyőbe, kis lángra tettem. Időnként megkavargattam.

Fölvágtam egy jókora fej hagymát, 6 db fehér és 2 db piros (kápia) paprikát nagyobbacska kockára, hozzá még egy hegyes zöldet is (ennek én nem sok erét hagytam benne, mert nem szeretem a túl erőset).

Egy másik serpenyőben kicsi olajon először a hagymát pirítottam, utána tettem hozzá a piros paprikát (mert az vastagabb húsú), majd a fehéret és zöldet. Csak akkor sóztam meg, mikor már jól sercegett, hogy ne engedjen sok levet, ne főjön, hanem piruljon.

A hús akkor van kész, amikor már puha, és sűrű szaft van csak alatta. Nem kell megijedni, ha kicsit barnul, csak ne égjen le.