àlabeck

Szép fényes, karcsú padlizsánokat sikerült venni, ennek még világos a magja, állítólag akkor nem is keserű, de azért én nem kísérleteztem, inkább a szokott módon besóztam egy negyedórára, miután kb. 7-8 mm-es korongokra vágtam.

Közben bekevertem egy sűrű palacsintatésztát (mint a cukkínis lepénynél), abba belekevertem kb. 10 dkg reszelt sajtot (edami volt, de bármilyen lehetett volna, ami reszelhető).

A padlizsánt kicsit kinyomkodtam, majd egyenként a masszába mártogattam, nem nagyon igyekeztem lecsorgatni, és serpenyőben olajon mindkét oldalát megsütöttem.

Hagymás-sajtos lepény

Úgy terveztem (mivel még soha nem sikerült eltalálnom, hogy mennyi palacsintamassza kell az előkészített alapanyaghoz), hogy a maradék masszával még hagymaszeleteket is sütök, de olyan nagy hagymám volt csak, hogy inkább negyedbe vágtam, aztán keresztbe csíkokra, és az egészet belekevertem a tésztába, és kanállal a serpenyőbe beleejtve lepényként sütöttem meg.

Tejföllel megkenve-mártogatva volt tökéletes együtt a kettő.

Ez igazából nyári töltött káposzta névre hallgatna, ha levélbe tölteném a gombócokat. De nem teszem (bevallom, én a télit sem), és erre teóriám is van; azt szeretem, ha jobban átjárja a gombócot a káposzta, azt meg a hús íze. (Erich Kästner azt írta, hogy a teória nem más, mint ócska kifogás. Hát lehet.)

Ez olyan étel, amit nemigen lehet két személyre egy napra készíteni, viszont, ha nincs rá vendég, be lehet fagyasztani. Így most egy másfél kilós káposztából főztem 60 dkg darált hússal.

A fejes káposztát (megmosva) előbb 8 részre vágtam, majd keresztben csíkokra. Nem túl vékonyra, úgy 5-8 mm-esekre.

A darált húst összekevertem egy kis fej apróra vágott hagymával, sóval, borssal, 3-4 gerezd összenyomott fokhagymával, két teáskanálnyi fölaprított kaporral, 2 tojással és kb. egy bögrényi főtt rizzsel.

Egy lábos alját kikentem egy kis zsiradékkal (nekem most egy kis félretett sültcsirke-zsír volt), beleterítettem egy réteg káposztát, arra fektettem a darált húsból készült gombóckákat, majd újra káposzta, aztán – még volt anyag – még egy-egy réteget. Megsóztam, fölengedtem meleg vízzel úgy, hogy ne lepje el egészen, mert a káposzta hamar összeesik. Addig főztem, míg minden megpuhult.

További 4-5 gerezd fokhagymát összenyomtam, serpenyőben egy kis olajon átforgattam (csak amíg sercegni kezdett), két lapos evőkanál lisztet rátettem, elkevertem, de nem pirítottam (vagyis egy laza rántás, főleg a fokhagyma kedvéért, mert annak az íze zsiradékban jön ki), levettem a tűzről, egy kis vízzel simára kevertem, a káposztához adtam, rászórtam még egy pár kanálnyi kaprot, felforraltam.

Tálalásnál tejfölt tettem rá. (Csak azért nem főzöm bele, mert úgy romlékonyabb.)

Először sárgarépát feldaraboltam hosszúkásra, forró vízben 2 percig előfőztem (blansíroztam). Ez arra jó, hogy könnyebben sül, és nem szív magába annyi olajat.

Csirke felsőcombot sütöttem, régebben csak a sütőben, de ezek a „városi” csirkék annyi levet engednek, hogy mindig úgy jártam, hogy már a hús puha volt, de a lé még nem forrt el alóla, így nem tudott pirulni. Ezért újabban serpenyőben kezdem a sütést.

A befűszerezett húst (a fűszer változó, most kész grillkeveréket használtam, csak egy kicsit bővítettem fokhagymával, majoránnával) bőrével lefelé forró serpenyőbe teszem (a rozsdamentest forrósítom fel előre, ha teflonos, nem kell, ha zománcos, nem szabad, akkor nem árt alá egy egészen kicsi zsiradék, éppen csak kikenni az edényt). Általában a csirke bőre elég zsíros, ami hamar elkezd kiolvadni, ezenkívül levet is enged.

Amikor pirulni kezd, megfordítom, elég sok, csíkokra vágott hagymát szórok rá, lefedem. Időnként ellenőrzöm, ha már közel puha, leveszem a fedőt, újra megfordítom, elforralom a levet.

Utána bőrrel felfelé sütőben megropogósítom.

Közben a répát olajban megsütöm, mint a hasábburgonyát.

A hús mellett sült hagymát mellé tálalom.

 Már megint nem tudtam ellenállni, vettem padlizsánt és cukkinit, minden terv nélkül.

Húsféléből volt otthon egy kis adag csirkemell kockára vágva. Kockásra vágtam a tökféléket is, a padlizsánt szokás szerint besóztam.

Aztán felvágtam egy jó nagy fej hagymát, elkezdtem kevés olajon megdinsztelni, mikor üveges lett, kettéosztottam, a nagyobb felét egy nagyobb serpenyőbe, a kisebb adagra rátettem a húst, megsóztam, a nagyobbat tovább pirítottam, egészen halványbarnásra.

Akkor hozzátettem a lecsurgatott padlizsánt, szintén megpirítottam, akkor adtam hozzá a cukkinikockákat, további sütögetés után megsóztam, így megpirulva már nem nagyon engedett levet. Ekkor hozzákevertem egy pohár tejfölt, összeforraltam, kész.

Az összkép egy pacsmagszerű főzelék lett, de az íze... szerintem ezt annak is érdemes megkóstolni, aki a megszokott tökfőzeléket nem szereti.

Közben a húst is kevergettem, amire elfőtt a saját leve, már puha is volt. Mivel túl színtelennek találtam, belekevertem két kicsire vágott paradicsomot, kevergetve addig sütöttem, amíg csak egészen sűrű szaft maradt alatta.