àlabeck

És ezzel el is mondtam a receptet. Nagyon sok helyen láttam, olvastam ilyen receptet, kis különbségekkel, felcsigázta a fantáziámat (és az ízlelőbimbóimat ;) ), pedig a nagyon erős paprikát nem is szeretem. És amikor egyszer csak a boltban megláttam kis műanyag dobozkába csomagolt, nagyon szép kis jalapeño paprikákat, 20 dkg volt, meg kellett vennem. A többi hozzávaló „véletlenül” volt itthon, mert sajtot – úgy gondoltam – olyat teszek bele, amilyet akarok.

Azzal is kezdtem az elkészítését. Egy csomag (25 dkg) krémfehér sajtot elkevertem 15 dkg finomra reszelt füstölt sajttal. Sót nem tettem bele, csak egy teáskanál fokhagyma-granulátumot és egy mokkáskanál fehér borsot. Nem volt túl lágy a massza, de éppen kenhetővé puhult. Azután a paprikákat mostam, szárazra töröltem, majd hosszában kettévágtam. Egy pici kanállal kiszedtem belőlük a magokat és az erek nagyobb részét. Kenőkés segítségével megtöltöttem a sajtkrémmel minden fél paprikát.

A baconszeleteket kettévágtam, szétterítettem papírtörlőre, hogy felitassa róla a szokásos nedvességet. Így 24 darab szalonnát és – micsoda véletlen – éppen annyi fél paprikát készítettem elő. (Csak eggyel volt több a paprikacsomagban.)

Szépen rátekertem a paprikákra a szalonnát, alul kezdve és ott is végezve, így nem szükséges megtűzni semmivel. Sütőrácsra tettem, de alá egy papírral kibélelt sütőtepsit, hogy a kisülő levét felfogja. Szükség is volt rá.
Kb. félórát sütöttem 180 fokon.

Azon melegen kóstoltuk először, ahogy ajánlják, nekem nagyon tetszett. Éppen csak annyira maradt csípős, hogy kellemesen pikáns legyen. Persze nem fogyott el, így sikerült megkóstolni szobahőmérsékleten, majd hűtőhidegen is. Mindegyik bejött. Igaz, kicsit babrás az elkészítése, de szerintem érdemes rászánni az időt, akkor meg különösen, ha olyan társaság gyűlik össze, aki tudja értékelni.

Jó sok éve már annak, hogy azt mondtam, hogy a tojáskrémet – lengyel tojás, zsidó tojás, nálunk csak hagymás tojás volt a neve, tojáspástétom; ilyen nevekre is hallgat – leírom. És továbbra sem tettem, valahogy annyira természetesnek tűnt, hogy ez már megvolt. Persze, ha nálam nem is, rengeteg helyen megtalálható, és igen sok változatban. Hiszen tudjuk: ahány ház, annyi … recept.

Tehát; a keményre – 10 perc – főzött 6 darab tojást apró kockára vágom, ha nagyon kenhetősre akarom, akkor reszelem. A hagymát, ami lehetőleg valamilyen gyengébb fajta, lila, fehér, újhagyma stb., picire felvágom, megsózom, egy ideig állni hagyom, hogy még jobban csökkenjen az esetleges csípőssége.

Aztán elkeverem egymással a tojást és a hagymát, beleteszek vagy két kanál zsiradékot. Eredetileg ez libazsír, de szoktam vajjal is készíteni. Aztán egy evőkanál mustárt, esetleg egy nagyon kevés pirospaprikát (ezt többnyire akkor, ha talán nem elég szép sárga a tojás) is keverek hozzá.

Ilyenkor megkóstolom, és ha kell, még teszek bele sót, mustárt, hogy kicsikét pikáns legyen. Bors ízlés szerint mehet bele, én nem szoktam.

Az avokádós abban különbözik, hogy zsírt vagy vajat egyáltalán nem teszek bele, hanem a jó érett, puha, villával összetörhető avokádó helyettesíti azt. Ebbe tettem a csemege pirospaprika mellé még egy csipetnyi csípőset is. A hagyma pedig újhagyma volt, amit természeten a zöldjével együtt vágtam föl és tettem a krémhez. Ehhez – úgy gondoltam – semmiképpen nem lenne jó reszelni a tojást, sokkal jobban néz ki, ha fehér darabkák látszanak a zöldek mellett a zöldes színű alapban. A mustár mellé egy kevés citromlevet is kevertem, az avokádó szebb színe érdekében (élénkebb is lesz tőle, és megakadályozza a barnulást).

Finom, friss kenyérre kenve szoktuk enni, de én néha belefeledkezem a kóstolásba, és pár kanállal bekapok csak úgy, kenyér nélkül is. Hm...

Ez is azok közé tartozik, amit olvastam a Pinteresten, és csekély változtatással ki is próbáltam. Az első alkalom után még többször is. Másoknak is ajánlottam, mindenkinél nagyszerűen működött, tetszett.

Négy szép szelet tarját vágtam.

Egy nagy csokor petrezselymet, 3 közepes (vagy két nagyobb) gerezd fokhagymát, 2 evőkanál (olíva)olajat, egy teáskanál sót aprítóval vagy mixerrel nagyon finomra eldolgoztam. Természetesen bors is mehet bele, de én nem nagyon szeretem, ezért inkább egy kis római köménnyel ízesítettem még.

A hússzeletek szélén lévő zsírcsíkot bevagdostam, hogy ne ugorjon majd össze. Bekentem a szeletek minkét oldalát a petrezselymes paszta kb. kétharmad részével. Tálban, lefedve a hűtőbe tettem. legalább 3 órára, de én a második alkalommal már inkább egy egész éjszakára.

Kivettem, először hagytam szobahőmérsékletig melegedni. A sütőt 200 °C-ra előmelegítettem. Egy serpenyőbe fektettem a tarjaszeleteket, és közepes hőmérsékleten aranybarnára sütöttem az egyik oldalukat, kb. 2-3 percig. Nekem nincs akkora serpenyőm, amibe egymás mellé beférnének a szeletek, ezért egyenként – vagy mikor kisebb szeletek voltak, kettőnként – sütöttem.

A hússzeleteket tepsibe (sütőedénybe) áttettem a megsült felükkel felfelé, ráöntöttem a kiengedett levét is. Rákentem a maradék petrezselyempasztát. Betettem a sütőbe, 8-10 percig sütöttem, addig, amíg a teteje ropogós lesz, de a közepe még puha marad (fogpiszkálót beleszúrva ellenőrzöm).

Annyira porhanyós, puha, a szélén ropogósra sül ezzel a módszerrel, egyszerűen tökéletes – az én ízlésem szerint.

Sokféle köret illik hozzá, most tökmagolajos krumplipüré volt, tökmagok nélkül.

Volt, hogy valakinek említettem, hogy ilyet főztem, mire megkérdezte: hogy kerül az avokádó a húslevesbe? Hát úgy, hogy beleteszem …

Nem én találtam ki, Pinteresten láttam, de ahogy elolvastam azonnal megragadott, tudtam, hogy ezt meg kell csinálnom. Mivel szeretek és szoktam recepteket olvasgatni, a szórakozás és ötletek kedvéért, valahogy elképzelem a várható ízt, és úgy döntöm el, hogy fogok-e ilyennel próbálkozni vagy nem. Többnyire nem követem betű szerint a recepteket, a lényeg az alapötlet. (Már csak azért is, mert itthon nem mindig elérhetők azok az alapanyagok – főleg konzervek és félkész termékek, amiket az adott recept említ.)

Ehhez a leveshez csirkeleves-lé és főtt csirkemell is szükséges, szerintem a legegyszerűbb hogy először főzök egy „rendes”, zöldséges húslevest a csirkéből. Aztán elosztom, egy adagnyi levet és a csirke mellét félreteszem.
De lehet a készülő levesben főzni a csirkemellet, egyben, és máskor félretett alaplevet használni (szerintem egy jó leveskocka vagy a szárított zöldségekből álló ételízesítő sem szentségtörés).
Én már mindkét módszerrel készítettem.

3 darab szép zöldhagymát apróra felvágtam, kevés olajon dinsztelni kezdtem, közben tettem mellé egy szintén apróra vágott csípős paprikát (a receptben  jalapeño szerepel, ennek hiányában én egyszerű, hazai zöld hegyes paprikát használtam) kicsit később, amikor ezek megpuhultak, két gerezd fokhagymát. Felöntöttem a leveslével, beletettem két kemény paradicsomot kis kockára vágva – mag nélkül – és fűszereztem sóval, római köménnyel, korianderrel. Itt lehet beletenni a csirkemellet, ha nem külön, előzőleg főtt.

Amikor a csirke megpuhult, kivettem, falatnyi darabokra vágtam, és visszatettem az addig lassan fővő levesbe. Beleöntöttem egy lime levét. Én petrezselyemmel szórtam meg, de korianderrel az eredeti. Közben az avokádókat kockára vágtam, és a legvégén adtam a leveshez, azzal már nem főztem. Ha nem egyszerre fogyasztjuk el a levest – ahogy mi is szoktuk – akkor az avokádót majd csak a tálalásnál, a tányérokba teszem, személyenként felet számítva.

Legutóbb úgy alakult, hogy kicsit „táplálóbbra” akartam főzni ezt a levest. A lé sűrítése nem jött szóba, az teljesen elrontaná a jellegét – szerintem – ezért belefőztem még két szem kockára vágott krumplit is. És éppen nem kaptam lime-ot, azért citromlével csináltam. Ez sem ártott meg neki, nekünk így is nagyon ízlett.

Ahogy már máskor is, lesütöttem néhány csirkecombot, amit majd különféle köretekkel teszek változatossá. Ezúttal – ahogy gyakran – farrészes csirkecombot vettem. Legtöbbször az ilyet szét szoktam darabolni; a farrész levesnek, az alsó combok például sütni vagy pörköltnek, a felső combokat pedig kicsontozom, és úgy fogom majd sütni vagy bundázni/kirántani. A far-hát részről mindenképpen leszedem a bőrt, a többiről levágom a lelógó részeket, de gyakran a többit is lebőrözöm. Ezeket a bőrdarabokat pedig összegyűjtöm a fagyasztóban, amíg értékelhető mennyiség lesz belőle, akkor kisütöm. Töpörtyű és zsír lesz belőle. A zsírt főzéshez használom, a töpörtyűt meg „elcsipegetjük”.

De ez alkalommal kivételesen a farrésszel együtt sütöttem meg pár darab combot, mert nem volt időm (vagy kedvem) a darabolgatáshoz.

A körethez a betervezett zöldségféléket kockákra vágtam. Vöröshagyma, zöldpaprika (ami fehér, ill. sárgás), piros kápia paprika, padlizsán. Nem túl sok zsíron először a hagymát kevergettem, csak a puhulásig, azután a piros színű paprika következett, majd a fehér. Ezeket kissé már meg is pirítottam. A padlizsán hozzáadása után megsóztam, így levet is engedett, majd puhulásig főztem, míg már nem nagyon maradt ebből a léből.

A hozzávalók arányát nem méregettem, nagyjából azonos mennyiség volt mindegyikből, csak a hagymából kevesebb. Az ehhez hasonló keverékeket mindig az éppen itthon lévő készletek szerint csinálom, legfeljebb hasonlít egyik a másikra, de kétszer biztosan nem egyforma. Pont ezért szeretem.