Jó sok éve már annak, hogy azt mondtam, hogy a tojáskrémet – lengyel tojás, zsidó tojás, nálunk csak hagymás tojás volt a neve, tojáspástétom; ilyen nevekre is hallgat – leírom. És továbbra sem tettem, valahogy annyira természetesnek tűnt, hogy ez már megvolt. Persze, ha nálam nem is, rengeteg helyen megtalálható, és igen sok változatban. Hiszen tudjuk: ahány ház, annyi … recept.
Tehát; a keményre – 10 perc – főzött 6 darab tojást apró kockára vágom, ha nagyon kenhetősre akarom, akkor reszelem. A hagymát, ami lehetőleg valamilyen gyengébb fajta, lila, fehér, újhagyma stb., picire felvágom, megsózom, egy ideig állni hagyom, hogy még jobban csökkenjen az esetleges csípőssége.
Aztán elkeverem egymással a tojást és a hagymát, beleteszek vagy két kanál zsiradékot. Eredetileg ez libazsír, de szoktam vajjal is készíteni. Aztán egy evőkanál mustárt, esetleg egy nagyon kevés pirospaprikát (ezt többnyire akkor, ha talán nem elég szép sárga a tojás) is keverek hozzá.
Ilyenkor megkóstolom, és ha kell, még teszek bele sót, mustárt, hogy kicsikét pikáns legyen. Bors ízlés szerint mehet bele, én nem szoktam.
Az avokádós abban különbözik, hogy zsírt vagy vajat egyáltalán nem teszek bele, hanem a jó érett, puha, villával összetörhető avokádó helyettesíti azt. Ebbe tettem a csemege pirospaprika mellé még egy csipetnyi csípőset is. A hagyma pedig újhagyma volt, amit természeten a zöldjével együtt vágtam föl és tettem a krémhez. Ehhez – úgy gondoltam – semmiképpen nem lenne jó reszelni a tojást, sokkal jobban néz ki, ha fehér darabkák látszanak a zöldek mellett a zöldes színű alapban. A mustár mellé egy kevés citromlevet is kevertem, az avokádó szebb színe érdekében (élénkebb is lesz tőle, és megakadályozza a barnulást).
Finom, friss kenyérre kenve szoktuk enni, de én néha belefeledkezem a kóstolásba, és pár kanállal bekapok csak úgy, kenyér nélkül is. Hm...
Utolsó kommentek