Mivel reggelire általában még mindig kenyeret szoktam enni valamivel, továbbra is kevergetek néha valamilyen kenőset, amit ha rákenek a kenyeremre, változatosabbá és egyúttal kényelmesebbé teszem a dolgot. Mostanában volt egy körözött a műsoron, gyakorlatilag ugyanolyan, mint amit már leírtam. Volt tojáskrém is, erről csak hittem, hogy már szerepelt itt, de úgy látom, mégsem, csak fasírt töltelékeként, legközelebb majd pótolom.
És volt avokádókrém, mivel jól bevásároltam az akciós avokádóból, ami szépen meg is érett a hűtő fiókjában – mindig megérik, annak ellenére, hogy semmiféle varázslatot nem szoktam űzni vele, egyszerűen betekerem újságpapírba, ami segít, hogy ne nedvesedjen, de ne is száradjon ki. Ha gyorsítani akarom, akkor nem a hűtőben, hanem a konyhában tartom.
Miután vettem néhányat, pár nappal később megláttam egy olyan fajtát, amit azelőtt még soha: gömbölyű volt, nem a szokásos, hosszúkás körte formájú. Persze hogy ebből is vettem kettőt. Amikor megérett, egyet megettünk vajas kenyérrel, sóval, ahogy a legjobban szeretem, hiszen így érezhető leginkább az íze.
A másik gömbölyűből és egy hosszúkásból lett a krém. Kicsit másképp, mint előzőleg. Az avokádókat kivájtam a héjából, villával összetörtem. Az egyikből teljesen homogén pép lett, a másik kicsit darabosabb maradt, ez nekem éppen így nagyon tetszett. Belekevertem egy fej apróra vágott hagymát, egy paradicsomot, aminek a magos-leves részét kivágtam – hogy ne legyen híg a krém – a többi részét szintén kicsi kockára vágtam. Tettem hozzá egy evőkanál metélőfokhagymát, egy citrom levét, persze sót is. Jól elkevertem, megkóstoltam. Végül egy kiskanál csípős pirospaprikát (port) is kevertem bele. Ettől ugyan sötétebb lett a színe, de mégis jót tett neki.
Készült még mostanában egy kenőmájasos kenyérkenős is, ez sem egészen olyan, mint a már megírt. Most vajjal, lila hagymával, mustárral és jó két evőkanálnyi szardellapasztával kevertem el. Ettől lett más, érdekesebb az íze. Kevertem még hozzá petrezselymet, hogy frissebb, „zöldebb” íze legyen, ez akkor sem árt, ha amúgy is zöldpaprika-karikákkal esszük.
És még egy kenős, ilyet eddig még nem csináltam. Csak éppen nem maradhattam ki az aktuális medvehagyma-lázból. Mivel nincs erdő a közelemben, ahol bőségesen szedhetnék belőle, meg kellett elégednem a piacon, nem nagyon olcsón vásárolttal. És gyorsan, könnyen föl is akartam dolgozni, amit vettem, úgy gondoltam, hogy a további felhasználása majd abból lesz. Ezért csak egy medvehagyma-pasztát csináltam, a recept alapján, amit itt találtam, igazán könnyű, különösen, hogy nálam jóval kisebb mennyiség volt. (Az arányt azért nagyjából betartottam, tehát az 1 kg medvehagyma, 80 g tengeri só, 500 ml olívaolaj – ezt arányítottam.) Talán a legnagyobb feladat a hagyma megmosása, megszárítgatása volt. Aztán aprítás - először nekifutottam a botmixerrel, de azzal csak úgy működött a dolog, hogy pici adagonként, fokozatosam tettem bele a már késsel kisebbre vagdalt medvehagymát, végül a húsdarálóval fejeztem be –, olaj, só, keverés. Kis üvegekbe raktam, a tetejére még egy vékony réteg olajat öntöttem. A biztonság kedvéért a hűtőbe tettem, bár állítólag hűvös helyen anélkül is eláll, de az én kamrám elég meleg.
Kb. két evőkanálnyit ebből a pasztából összekevertem – először egy, de végül kettő, tehát 20 dkg – tömlős krémsajttal. És ennyi a nagyon-nagyon finom medvehagymás kenyérre kenős.
(Aki tud erre valami jobb, csinosabb elnevezést, hogy kenyérre kenős, árulja el, és próbáljuk meg elterjeszteni!)
Utolsó kommentek