Milyen a véletlen, éppen a napokban kérdezte valaki, hogy mire lehet felhasználni a tökmagolajat, most, a Grenadine által kiírt XXIII. VKF – magvas gondolatok – határidejének közeledtével. Ezért nem véletlen, hogy a címben a köreté a főszerep.

És hát telik-múlik az idő, már nemcsak a lányom tanul tőlem főzni, hanem én is tőle. Ez a krumplipüré-változat is az ő ötlete, a végső kivitelezést már magam találtam ki, nem egyeztettük pontosan a receptjét.

Fél kiló (meghámozva annyi) krumplit sós vízben megfőztem, még forrón krumplitörővel összenyomtam. Közben egy marék hámozott tökmagot száraz serpenyőben kissé megpirítottam. Fóliába belehajtottam, klopfolóval kicsit megtörtem, de pár darabot egészben félretettem. Szeletekre vágtam négy gerezd fokhagymát, egészen kevés olajon halványbarnára pirítottam. A krumplihoz kb. három evőkanál tökmagolajat és forró tejet kevertem. A tej annyi, hogy nem túl lágy, de jól keverhető állagú legyen. Belekevertem a megtört tökmagot és a pirított fokhagymát.

A sült csirkecomb gyakori vendég nálam, mint már mondtam, a fűszerezés igazán elég változatosságot adhat. Most grillfűszert elkevertem egy kis olajjal és adzsikával – mivel most újat bontottam, megkóstoltam, hogy pl. elég-e benne a fokhagyma, és igen, elégnek bizonyult, tehát kiegészítésre nem volt szükség. Hozzákevertem még egy evőkanál majonézt is – ez további fűszerezést és olajozást is biztosít. Az egyszerűség kedvéért ezt mindet már a serpenyőben kevertem össze, úgy forgattam bele a hat darab csirke felsőcombot. Először bőrével lefelé maximális hőfokra tettem a tűzhelyre, aztán megfordítottam, a hőfokot csökkentettem, és úgy sütöttem fedő alatt, amíg megpuhult. A végén hagytam megpirulni.

Nagyon jól harmonizált a tökmagos pürével, ami önmagában is remek ízhatású volt, egészen biztos, hogy nem utoljára csináltam ilyet.

A tányéron a pürére még rászórtam az egészben hagyott tökmagokat.