Szerintem mindig érdekes úgy főzni, illetve bármilyen kaját készíteni, hogy adottak az alapanyagok. (Még akkor is, ha csak néhány anyag kötelező és mellé más is kerülhet.) Jó sok éve volt már, éppen csak kezdtünk megismerkedni a külföldi tévéadókkal – kábeltévé, AM-mikro és társai jóvoltából – és néztük lelkesen azokat, még úgy is, ha az adás nyelvét nem értettük „kristálytisztán”. Abban az időben volt valamelyik (sajnos nem emlékszem, melyik) német adón egy olyan főzős műsor, amiben két szakács versenyzett, egy szép kosárban kapták meg a hozzávalókat, és azokból alkottak valamit. Később már magyar műsorban is volt olyan kedves szakácsunk, aki egy dobozban kapott ezmegazból készített kiváló ételeket. A lényeg, hogy szerintem jó játék az ilyen.
Most a „játszótársak” által megadott hozzávalók: cukkini, sajt, hal (a halat nem tűrőknek hús), és az érdekesség kedvéért aszalt paradicsom. Azt gondolom, ilyenkor az embernek elkezd pörögni a fantáziája, és vagy nagyon hamar kitalál valamit, vagy már annyira nem is érdekes... Persze ez az én stílusom, biztosan van olyan is, aki jó alaposan meggondolja, megtervezi, és így jut nagyszerű eredményre. A módszer mindegy, a lényeg az eredmény.
Nekem az első, ami eszembe jutott, valamiféle cukkinis tekercskék volt, a hasonlóan csavart padlizsán mintájára, csak éppen más töltelékkel. Végiggondoltam, hogy tulajdonképpen minden van hozzá itthon. Szokás szerint konkrét terv nélkül vettem cukkinit, halféle van a fagyasztóban vagy akár különféle konzervekben. Sajt mindig van. És végre kipróbálom a tavaly kísérletképpen szárított paradicsomot, mert eddig még csak készen vásároltat láttam.
Aztán mégis vettem másféle sajtot, az itthon lévő félkeményet nem találtam elég jónak ehhez, inkább beszereztem kenhetőt, két csomaggal, ez 20 dkg.
És ez készült:
Egy cukkinit hosszában szeletekre vágtam, serpenyőben szétterítettem, megolajoztam, grillen (sütőben) megsütöttem; puhára, picit barnulósra. (Elárulom, hogy csak a második darab sikerült, mert az elsőt túl vékonyra vágtam, zöldséghámozóval, ami nyersen szép volt, de már félig megsütve is olyanok lettek, mint a rongy. Ezt megettük „csak úgy”, és a másikat már kézzel vágtam, vastagabbra.)
Közben összekevertem a 20 dkg kenhető sajtot egy kis adag 10 dkg fekete, kaviárnak nevezett capelin ikrával és egy evőkanál aprított snidlinggel.
Az aszalt, olajban eltett paradicsomból néhány darabot hosszúkás csíkokra vágtam. Mivel – gondolom, az ázástól – a héja könnyen elvált, előtte azt le is húztam.
Mikor a cukkiniszeletek kihűltek, minden darabot a feléig megkentem a sajtos kencével, ráfektettem 2-2 paradicsomcsíkot. Aztán fölcsavartam, a biztonság kedvéért – hogy ki ne tekeredjen – fogvájóval átszúrtam.
Utolsó kommentek