… Apróhús pulykamellből vegyes körettel

Évfordulónk alkalmából egy kis egyszerű családi ünneplést tartottunk. Sajnos, a családi létszám sem volt teljes, csak az egyik gyerekem tudott részt venni – a párjával együtt – rajta. Így négyen voltunk. Úgy gondoltam, végre itt az ideje a már régebben valahol kinézett recept bevetésének. Ezt abban a blogban házi „shwarma”-ként ajánlja, ami lényegében ugyanaz, mint a gyros vagy a döner kebab, vagy más hasonló, attól függően, hogy hol mi a neve.

Persze ez egyáltalán nem olyan, mert éppen a lényeg, tehát a függőleges nyárson sütés marad ki a dologból. De „fast food”, tehát gyors kajaként lehet elkészíteni, és a végeredmény mégiscsak emlékeztet egy tányéron – és nem pitában – tálalt valami olyasmire.

A körettel kezdtem, mert maga a hús valóban igen hamar elkészül, és frissen jó tálalni. Meghámoztam és kisebb kockákra vágtam öt darab nagyobb, kovászolni való uborkát. Másik három uborkát durvára reszeltem, három gerezd összenyomott fokhagymával együtt megsóztam, majd kinyomkodtam, joghurttal és tejföllel összekevertem; tehát tzatzikit csináltam belőle. Fölvágtam két csokor zöld hagymát a zöldjével együtt – a vásárlásnál nagyon figyeltem, hogy szép legyen az is. Egy bő kiló újkrumplit sós vízben félpuhára főztem. Egy nagyobb padlizsánt – szintén kockára vágva – nagyon kevés olajon serpenyőben magas fokozaton kissé megsütöttem, csak addig, amíg kicsit átlátszó lett, vagyis már nem nyers. Először csak a krumplit terítettem szét a sütőtepsin, grillezésre beraktam a sütőbe. Egyszer-kétszer megkevertem, és amikor már puha is volt a krumpli, itt-ott meg is pirult, mellétettem a padlizsánt is. Ekkor fogtam hozzá a hús elkészítéséhez.

hús ebben az esetben kb. fél kiló pulykamell, amit kis, hosszúkás csíkokra vágtam. (Ha én hasonlítom ezt valamihez, azt mondom, hogy úgy, mint a tokányhoz vagy a resztelt májhoz. Abban a blogban, mivel oroszul ír, azt mondja, hogy úgy vágjuk, mint a „sztroganov”-hoz.) Egy-egy teáskanálnyi pirospaprikát és római köményt, kevés borsot és egy pici olajat jól elkevertem a hússal, félretettem. Persze ízlés szerint lehet más fűszert is használni, csak ne legyen túl sok.
Fölvágtam csíkokra két fej hagymát. Serpenyőben, kb. két evőkanál olajon világos barnára pirítottam. Kihalásztam, és a helyére betettem a húst. Folyamatosan kevergetve maximális fokozaton sütöttem. Egy kevés levet azért így is engedett, de sikerült elég gyorsan elsütni, hogy a hús ne párolódjon, hanem csak piruljon. A végén hozzákevertem a megpirított hagymát is.

És most jön a recept érdekessége, ami miatt ki akartam próbálni: amikor megsült a hús, kitöltöttem egy pohár kólát (egészen hagyományosat, nem diétásat), és egy kicsit löttyintettem a húsra. Kevergettem, elsütöttem. És így tovább, apránként, míg elfogyott a két deci. Itt is fontos, hogy ne főjön a hús, hanem csak a cukor karamellizálódjon, mintegy bevonja a húst. (Mert persze lehet karamellizált ízt előállítani másképpen is, próbáltam már mézzel, cukorral is, gondoltam, az valami többlet ízt is kell, hogy adjon hozzá. Valóban, érdekes, más volt.)

Tálaláshoz tettem a fentieken kívül még az asztalra néhány „mártogatóst”, amit nem most készítettem, hanem csak fölbontottam egy-egy üveget a kamrából: tkemalit (pikáns, csípős szilvamártás), padlizsánkrémet, ketchupot (fűszeres paradicsommártás).

Ezután már csak a bőség zavara maradt, azaz kiválasztani, hogy melyik falatot mivel kombináljuk. Végül az derült ki, hogy mindenféleképpen finom, érdekes volt. Soha rosszabb gondot!