Természetesen nem a főtt-füstölt császárhúsra kell gondolni, hanem a nyers, bőrösre, amiből időnként igazán szép, húsos darabokat árulnak. Ilyenkor én veszek, és a fagyasztóban tárolom, amíg megfelelő hangulatban leszek az elkészítéséhez.

Most, hogy itt a kerti sütés legfőbb szezonja (szerintem azért most, mert a nyári nagy melegben már nem biztos, hogy van kedvünk tüzet rakni), eljött az ideje, hogy megcsináljam.

Először előfőzöm, ezt általában fűszeres (só, fokhagyma, bors, babérlevél) lében szoktam, de most, mivel füstölt húst főztem, gondoltam, kipróbálom azzal együtt főzni, csak éppen hamarabb kivettem. Hűtőbe tettem másnapig, Reggel bekentem összenyomott fokhagymával, kevés pirospaprikával, így várta tovább a hűtőben a dél körüli sütést.

Most jött el az ideje annak is, hogy kipróbáljam az alumíniumfóliából készült grilltálcát, ugyanis a fából rakott tűzön – hiába várjuk meg, míg szép, rendes parázzsá alakul – ahogy lecsöpög egy kis zsír a húsból, azonnal fellángol a tűz, és akkor az nem sül, hanem ég, amit ugye nem szeretnénk. A tálca bevált, a hús szép pirosra sült, a lecsurgott zsírt pedig kimentettem, hidegen, kenyérre kenve, újhagymával, még a vacsora is megvolt belőle. A maradék sült császár hidegen szintén remek reggelire-vacsorára.

Egyszerű hagymás krumplit (a megfőtt krumpli pirított hagymával, pirospaprikával keverve) ettünk hozzá, meg persze az ilyenkor elmaradhatatlan salátát, amibe uborka, hagyma, paradicsom, zöldpaprika, fűszerek és még egy marék felcsíkozott friss sóska is került.