...de ezúttal nem füstölt halból. A sólet utáni napon valami „lazább” ételre gondoltam. A tészta ilyenkor mindig praktikus, gyors. És a hal is. Nem egyszer főztem már füstölt halas tésztát, nagyon jó is volt. Meg paradicsomos-halasat is, bár azt inkább konzerv halból, főleg tonhalból szoktam. De most nem füstölt és nem konzerv volt a tervem. Ez az étel még így is rekord idő alatt elkészül.

Volt is a fagyasztóban egy csomag vadlazac – legalábbis így nevezik. (Ugyanaz a dobozos fajta, amit máskor is vettem már, mivel amúgy is fagyasztott, nyugodtan meg lehet várni, akkor vásárolni, amikor éppen akciós, aztán elhasználni, amikor éppen kedvem van.)

Az előzőleg kiengedett halakat leöblítettem, papírtörlővel megszárítgattam, ~2 centis darabokra fölvágtam. Egy kisebb fej apróra vágott hagymát kevés olajon megpirítottam – csak éppen világos sárgásra. A végén hozzátettem két gerezd picire vagdalt fokhagymát is. Ráöntöttem egy kevés főzőtejszínt, lassan forraltam. Beleszórtam kb. egy teáskanálnyi szárított fűszerkeveréket: kakukkfű, rozmaring, bazsalikom, oregánó összemorzsolva. Mikor már szinte az egész levet elfőtte, a hagyma szétfőtt, a fűszerek is szépen eloszlottak benne. Ekkor tettem bele a lazacdarabokat, és magas fokozaton átforgattam mintegy két percig. Ezután tettem hozzá a 3 dl tejszín maradék részét, ezzel is jól összeforraltam, míg kissé besűrűsödött.

Közben megfőztem kettőnknek kb. 15 dkg tagliatelle – széles metélt – tésztát, amit leszűrés után beleforgattam a tejszínes-fűszeres-halas mártásba. Azon frissen tálaltam.