Nagyon régóta terveztem, hogy ezt kipróbálom, és nem tudnám megmondani, hogy miért nem tettem előbb. Van ugye a lisztsmarni, sokkal szebb nevén: császármorzsa. Én inkább grízsmarnit szoktam csinálni, ami magyarul daramorzsa. És aztán olvastam ezt, vagyis hogy túróból is lehet, és mivel szeretem a túrót, persze gondoltam, hogy ez csak jó lehet. És annyira egyszerű!

Most megcsináltam, de nem nevezhetem túrómorzsának, mivel nem nagyon lett morzsás. Az ízével semmi gond nem volt, nagyon is jó lett, de sehogy nem akart morzsává alakulni, marad tehát a smarni név, amiről nem tudom pontosan, mit is jelent. Van egy Kugler-féle könyvem (nem eredeti kiadás, csak reprint), amiben a lisztes változatot hívja Schmarrennek, más néven pedig pirított lisztnek.

A recept:

Fél kiló túróhoz 4 tojássárgáját elkevertem egy kanál cukorral, hozzákevertem a túrót, egy evőkanál lisztet. Ha nem lett volna elég krémes állagú, tettem volna hozzá egy kevés tejfölt, de nem volt rá szükség. Jó alaposan kikevertem, aztán hozzátettem a 4 tojásfehérjéből vert habot.

Egy nagy serpenyőben olajat forrósítottam, beleöntöttem a túrós masszát, kevergetve, lapáttal többször elvagdosva sütöttem, amíg úgy láttam, hogy átsült, és a darabok szélei kicsit megpirultak.

Szerintem tulajdonképpen nyáron, amikor rengeteg friss gyümölcs van, szerintem vétek befőttet enni, de egy őszibarack-konzervet meg kellett menteni a romlástól, ezért azt ettük hozzá. (A grízsmarnit általában baracklekvárral szoktuk.)