Tudom, hogy sokan nem szeretik a padlizsánt, vagy csak padlizsánkrémnek vagy rántottként eszik meg. (Talán előítélet, mert a régebbi fajták gyakran keserűek voltak, vagy vacakolni kellett vele, hogy ne legyen olyan. Mostanában nem találkoztam ilyennel.) Már sokszor sajnálkoztam ezen, most nem fogok. Inkább legyen itt egy új ötlet a rántott padlizsán elkészítéséhez, hogy ne legyen unalmas.
Karcsú, nem túl nagy, hosszúkás padlizsánokat választottam, mint mindig, ha van olyan. Jól megmostam, megtörölgettem, és kb. egy-másfél centis karikákra vágtam.
4-5 kanál majonézt elkevertem egy kanál tejföllel (csak hogy ne legyen túl sűrű) és egy kiskanál fokhagyma-granulátummal. Másik tányérban finom zsemlemorzsát kevertem kb. 1/3 mennyiségű reszelt parmezánnal (csak az olasz dobozos változat volt, de az sem rossz) és egy kiskanál olasz fűszerkeverékkel.
Bekapcsoltam a sütőt 180 fokra, a tepsit sütőpapírral béleltem.
A padlizsánkarikákat mindkét oldalukon először a majonézbe, utána a morzsás keverékbe mártottam, figyelve, hogy jól befedje mindkettő, utána azonnal a tepsibe fektettem.
Kb. 15 perc után – amikor pirulni kezdett – megfordítottam őket, további 15 perc múlva elkészült.
Vegyes – uborka, paradicsom, hagyma – joghurtos salátával ettük.
Másnap, mivel természetesen nem fogyott el egy alkalommal, megszórtam a már sült, hideg padlizsánokat reszelt sajttal, és úgy sütöttem 200 fokon, csak felső fűtéssel, amíg a sajt megolvadt. Így készült belőle egy érdekes meleg szendvics. Ehhez is jutott még a salátából is.
Utolsó kommentek