Nem mondok semmi újat azzal, hogy az eper nagyon finom. Én elsősorban csak úgy, magában eszem, de nagyon jó például tejszínhabbal, tejföllel és persze túróval is. Ezért ebben a szezonban sem hagytam ki ezt az édességet.

Palacsintát sütni két személyre gyakorlatilag lehetetlen. Régen, amikor a gyerekeim még igazán gyerekek voltak, 50 darab alatt hozzá sem kezdtünk, különösen, hogy olyankor volt műsoron a palacsintasütés, amikor rajtuk kívül volt ott még néhány jóbarát is. Sokáig nem is szántam rá magam a sütésre, ha igen, akkor is inkább valamilyen sós változat készült, mert az jobban elfogyott. Aztán, amióta kipróbáltam, hogy a megsütött palacsinta üresen jól eltartható egy ideig a mélyhűtőben, mégis sorra került – az én nagy örömömre.

Most csak egyszerű, szokásos palacsinta volt, nem a tavalyi diós változat. Én a lisztet evőkanállal szoktam kimérni, a tapasztalatom szerint kb. annyi evőkanál liszt kell, ahány palacsintát akarok sütni.

Tehát kiadagoltam 15 evőkanál lisztet, ez kb. 25 dkg, ehhez kevertem 2 egész tojást, csipet sót, és kb. fél liter tejet és ásványvizet vegyesen. Ez szokás dolga, én jóval több tejet teszek bele, mint vizet, akkor rugalmasabb, puhább lesz a kész tészta. Először inkább kicsit sűrűre hagyom, sütök egy próbadarabot, és ha túl vastag, akkor hígítom tovább.

Sütésnél minden palacsinta előtt ecsettel megolajozom a serpenyőt. Szokás a tésztába olajat tenni, és azt mondják, akkor nem kell olajozni, csak az első darab előtt. Én is kipróbáltam, valahogy nekem ez nem vált be. Nemcsak leragadt, hanem az ízéből is hiányzott nekem a rásült olaj.

A töltelék pedig rendkívül egyszerűen úgy készült, hogy a villával összetört túróhoz porcukrot és a kissé felvagdalt – nem kevés – epret hozzákevertem. Egy marék citromfüvet apróra fölvágtam, azt is belekevertem, mondjuk, citromhéj helyett. Sajnos, a bazsalikomom még nagyon picurka, egyébként azt is kipróbáltam volna, szerintem illene hozzá.

Ezzel megtöltöttem a palacsintákat, és sütőben éppen csak átmelegítettem. A tetejére még egy kevés porcukor, nekem inkább csak dísznek, akinek meg nem volt elég édes, annak több.