Meggyőződésem, hogy nem vagyok ezzel egyedül. Mármint a rántott csirke iránti vonzalmammal. Nagyon fontosnak tartom a változatosságot, de ezt nem tudom megunni, persze azért nem is csinálom olyan gyakran, hogy ne essen jól minden alkalommal.

Most is a morzsa nélküli változat volt soron, talán úgy még jobban is szeretem, és azt képzelem, hogy egy picit kevésbé hizlalós, hiszen a prézli több zsírt (olajat) szív magába.

Mivel egész csirkém volt, szétdaraboltam, a combokat (kettévágva) és a mellet kicsontoztam; abból is négy szelet lett. A hátát és a csontokat levesbe szántam, a többiből lett a rántott, vagyis csak lisztbe és tojásba bundázva. Most a tojás minden további ízesítés nélkül.

Nem maradhatott el a petrezselymes újkrumpli sem. Most is vadásztam az apró krumplikra, a zöldségesnél kétféle volt, én a picikből is kiválogattam a legkisebbeket. Tudom, sokan nem kapirgálják le a héját, én igen, úgy szeretem. És ahogy mindig, nem főztem, csak pároltam, még így is percek alatt szinte túlpuhult.

Hozzá még egy vegyes joghurtos saláta ... kell ennél jobb ebéd?