Előző alkalommal, amikor egy egyszerű sütőporos tésztával készült pirozskit sütöttem, elkövettem egy mulasztást. Nem gondoltam arra, hogy van, aki a pirog nevet ismeri, és én nem mondtam, hogy a pirozsok kicsi pirog, vagyis pirogocska. Ráadásul leginkább többes számban emlegetik, hiszen ebből nem szoktak egyet sütni – ez a pirozski. A kettő lényegében ugyanaz; valamilyen tészta valamilyen töltelékkel, sütőben vagy zsiradékban sütve.

A pirog lehet nyitott, mint pl. a quiche (kis); ekkor a formát tésztával kibéleljük, ráterítjük a tölteléket, zárt; ennél a tölteléket befedjük egy tésztalappal, de akár rétegezve is lehet. Leggyakrabban élesztős tésztából készül, de ez is változatos lehet; vízzel, tejjel, aludttejjel, kefirrel.

Mivel én most a hétvégére sütöttem, tehát nem tudtam megoldani, hogy frissen együk – pedig természetesen úgy a legjobb –, a kefires lángos tésztáját választottam, mert az kevésbé szárad ki, és mikróban pár másodpercig melegítve szinte olyan, mint a friss. Este kevertem össze a tésztát, másnapra a hűtőben gyönyörűen megkelt.

A tölteléket egy kicsit „magyarosabbra” csináltam, mint az eredeti. Fél kiló darált sertéshúst vettem. Egy nagy fej hagymát nem túl sok füstölt szalonnával együtt megpároltam, hozzátettem a darált húst, fehéredésig pirítottam, aztán megsózva, borsozva puhára főztem. A végén még annyi ideig pirítottam, hogy ne maradjon leve, és kevés pirospaprikával megszórtam. Kihűlés után az egészet átdaráltam, hogy pépesebb legyen. Belekevertem két kemény tojást megreszelve és egy kis snidlinget. (Lehet főtt vagy sült húsból is csinálni, akkor elég a párolt-sült hagymával összekeverni.)

A tésztát (részletekben) kinyújtottam, kb. 8 cm-es köröket szaggattam belőle, a közepére egy teáskanál tölteléket – én azt szeretem ha jó sok van benne –, kettéhajtva összenyomtam a széleket. Pálmazsírban közepesnél erősebb lángon aranybarnára sütöttem, papírtörlőre szedtem ki. Néhány darab azért kinyílt a sütés közben, de szerencsére a töltelék nem folyt ki.

Egy emlék: régen az utcán árultak pirozskit, kosárból, abrosszal letakarva, mint nálunk a főtt kukoricát. Általában rizses, káposztás és húsos volt. Akkorról, a szovjet időkből származik ez a mondás: Ha megettél egy pirozsokot, és nem találtad meg benne a tölteléket, akkor húsos volt.