àlabeck

Már nem is mondom, hogy csak valami egyszerű és gyors kaját akartam főzni, mert megpróbáltuk kihasználni a még viszonylag kellemes időt a kiskertben, hát ez lett belőle.

Csirkemellet kockára vágtam, kb. ugyanakkora darabokra egy konzerv (enyhén cukrozott) ananászt is. Egy kisebb fej hagymát is felvágtam, kevés olajon megpároltam, rátettem a húst, erős tűzön pirítottam, akkor tettem hozzá az ananászdarabokat, amikor már kis színt kapott, azzal tovább pirítottam. Mikor kezdett barnulgatni, a konzervből kevés levet öntöttem hozzá. Gyömbérrel, citromfűvel és kevés petrezselyemmel megszórtam, pár perc után hozzákevertem két dl tejszínt, összeforraltam. Egyszerű párolt rizst főztem mellé.

Learattam a kertben a termést, van, amit megszárítok, pl. a borsika, lestyán, zsálya, kakukkfű egy részét. Ezenkívül hazahoztam még tárkonyt, petrezselymet, bazsalikomot, snidlinget (metélőhagyma), metélőfokhagymát, oreganót, citromfüvet. Ezeket felaprítom, és a mélyhűtőbe teszem. Megmosom, papírtörlővel leszárítom, műanyag vágódeszkán (Vajon hogy kell ezt értelmesen mondani?) vágom, jó éles késsel, és műanyag dobozokba teszem. Télen mindig tudok belőle annyit lekapirgálni, amennyire éppen szükségem van. Sajnos a képen nem érvényesül eléggé a szép élénk színük, de nekem nagyon tetszenek, és fantasztikus illat lett az egész lakásban.

Már megint a bundában sült ez meg az iránti vonzalmamnak hódoltam, és húst és köretet egyaránt felöltöztettem. Most éppen nem tudok dönteni, hogy bunda vagy pongyola, de inkább az utóbbi, mert nem volt túl vastag a réteg.

A változatosság jegyében a tészta most a következőkből állt: két kanál simaliszt, két kanál kukoricaliszt, egy kanál keményítő, egy pohár joghurt, tej, víz, só, fokhagyma, sütőpor. Ezeket simára, nem túl sűrűre kevertem, belemártogattam sorban a sütnivalókat; csirkemellet, kissé megfőzött karfiolt, karikázott padlizsánt, olajban kisütöttem. Szerintem a „pongyola” is köretnek számít a karfiolon és padlizsánon kívül, ezért hozzá egy vegyes, citromos-olajos saláta bőven elég volt, amire Anikó sajtot reszeltem, mert éppen az volt itthon.

Most aztán már tényleg újra itt a fejteni való bab szezonja. És gyönyörű zöldbab is van a piacon. Ideje tehát megfőzni a vegyes bablevest. És ha már bab, legyen kövér (vagy nem így van?), tehát csülökkel. És akkor ez megint egy már megírt étel más változata.

A füstölt csülköt külön, kuktában puhára főztem.

Vettem egy kiló fejteni való babot, azzal a tervvel, hogy egy részét befagyasztom, ugyanígy fél kiló zöldbabot. Tisztítás után mindkettőnek a kétharmadát ítéltem fagyasztásra, amihez külön-külön blansíroztam őket, vagyis 2-3 percig forró vízben főztem.

A vizet, amiben főttek, felhasználtam a leveshez. Beletettem a babokat és kockára vágott sárga- és fehérrépát. Hozzáöntöttem még a csülök főzőlevéből, először keveset, aztán egy idő után megkóstoltam, és annyit tettem még hozzá, hogy ne legyen túl sós. (A maradék főzőlé is megy a fagyasztóba, jól jön az még valamihez.) A csülökhúst kockára vágtam, amikor megpuhultak a babok, beletettem a levesbe, utána fűszerek; zellerlevél, lestyánlevél, borsika, kevés rántás, nokedli ez már kb. ugyanúgy, mint a kolbászos bablevesnél.

Gondolom, nem csak nekem okoz gondot néha kitalálni, hogy mit főzzek. Főleg úgy, hogy nem szeretem túl gyakran ismételgetni ugyanazokat az ételeket. De szerintem az is elég jó megoldás, hogy az alapanyagaiban ugyanolyan ételt kicsit másképp készítjük. Ez lehet „csak” más fűszerezés, esetleg a főzési módot változtatjuk. Gyakran csinálok például dinsztelt húst és sült csirkecombot, de mindig egy kicsit másképp.

Most a gyömbérrel, fehérborssal, rozmaringgal ízesített dinsztelt húst, miután megpuhult, még egyszer lepirítottam, és egy kis tejjel engedtem föl, hogy jó sűrű legyen a szaftja. Közben brokkolit, karfiolt, répát külön-külön megsütöttem; forró serpenyőben addig, míg egy kis barnás színt is kapott. Hozzákevertem a húshoz, de már nem főztem tovább.

Főtt tésztával tálaltam. Én a durum tésztát pártolom, állítólag egészségesebb és kevésbé hizlal. (Utánanéztem, hogy mi is az: a durum tésztát a mediterrán térségben őshonos durumbúzából állítják elő. Egységes fehérjeszerkezetének és nagyobb sárga pigment tartományának köszönhetően tojás nélkül is jó állagú tészta készíthető belőle.)