àlabeck

Nem tudom, hogy csinálják mások, nekem igen gyakran nem sikerül eltalálni az étel mennyiségét, és természetesen nem keveset szoktam főzni, hanem többet, mint amennyit megeszünk. Lehet, hogy ez azért van, mert több évig főztem több személyre, és nem annyira régen csak kettőre, de lehet, hogy egyszerűen túl változó az étvágyunk, és ezt nem tudom jól kiszámolni.

Nincs is semmi baj akkor, ha még egy napi teljes adag marad, nem vagyunk kényesek, megesszük újra, akár másnap, akár még egy nappal később. Az még jobb megoldás, ha olyan az étel, ami fagyasztható, akkor elteszem a mélyhűtőbe, és valamikor, ha nincs időm főzni, elővesszük. De gyakoribb az az eset, hogy nem marad teljes kétszemélyes adag, hanem kevesebb. Ilyenkor megpróbálok valami kombinációt vagy egyebet kitalálni. (Egyszer a gyerekem kérte, hogy az ilyesmit is írjam le, hátha van közte érdekes ötlet. Hát megpróbálom.)

Most szerintem nagyon egyszerű dolgom volt, mert a citromos zöldbabfőzelék és a kapros húsgombóc kifejezetten jól illett egymáshoz, így aztán simán csak összekevertem, összemelegítettem őket, és nagyon jó, akár szándékosan is elkészíthető étel keletkezett belőle.

(Vagy pirított máj, pirított dara.) Mondhatnám, hogy ez egyben a IX. és X. által ihletett kaja, de egyébként olyan, amit szeretünk, egyszerű, gyors, hétköznapra is megfelelő. Bevallom, én nem nagyon szeretem a sima, sós vízben főtt krumplit, resztelt májhoz nálunk régen, gyerekkoromban is legtöbbször ilyen gríz volt.

Csirkemájat vettem (a nosztalgiás, gyerekkori változat általában marha- vagy sertésmájból készült), fagyasztottat, félkilós csomagban, szív nélkül. Felengedés után szokás szerint kivagdostam belőle a zsinórokat, és amennyire a csirkemáj mérete lehetővé teszi, hosszúkás csíkokra vágtam. A kisebb fej hagymát sem kockára, hanem negyed-karikára vágtam, kevés olajon megpároltam egy fél zöldpaprikával együtt. Rátettem a májat, átforgattam-pirítottam pár percig, éppen csak, hogy ne legyen nyers. Megszórtam pirospaprikával, kevés majoránnával, rátekertem egy kis borsot.

Lábosban kevés olajat melegítettem, rászórtam egy pohár grízt, kevergetve világosbarnára pirítottam. Fölengedtem kb. két pohár vízzel, megsóztam, kis lángon főztem, amíg „megitta” a vizet. Megkóstoltam, hogy elég sós-e, és mivel még nem volt elég puha, apránként további vizet adtam hozzá. Akkor jó, ha már nincs rajta víz és elég sűrű.

Ekkor visszatettem a tűzre a májat, még egyet forgattam rajta, és kissé megsóztam. Forrón jó tálalni valamilyen savanyúsággal, most éppen uborkával volt.

A húsgombóchoz 30 dkg darált húst (nálam pulyka, de mindegy) összegyúrtam kb. 15 dkg főtt rizzsel, 1 fej megfonnyasztott hagymával (lehet nyersen is, de az enyém most túl erős volt), 3 tojással, sóval, borssal.

Vizet forraltam kis sóval, amikor forrt, a húsmasszából formált gombócokat beletettem, lassú tűzön forraltam, amíg a hús megfőtt.

Másik edényben két kanál vajban két kanál lisztet átmelegítettem, hozzátettem egy csokor felvágott kaprot, kicsit pirítottam, a gombócok főzőlevével apránként, kevergetve fölengedtem. Amikor összeforrt, hozzáöntöttem 2 dl tejszínt, ezzel is összeforraltam, majd óvatosan, hogy szét ne essen, beletettem a húsgombócokat. Ezután már csak egy kicsit összeráztam, és kész.

Múlt hét végén is kimentünk a piacra, ott szombaton van alkalmi kis piac, ahova a környékbeli termelők viszik az éppen aktuális árujukat. Nagy örömömre egy bácsinál még mindig volt zöldbab.

Szokásos módon felvágtam, vízben, egy kevés citromlé hozzáadásával főztem meg (máskor is teszek bele egy kevés citromot vagy citromsavat, mert attól szép színe marad), ha erre is lehet mondani, akkor „al dente”, vagyis nem túl puhára, hanem haraphatóra, csak a végén sóztam. Egy kanál lisztet csomótlanra elkevertem egy kis főzőlével, ezzel behabartam, belecsavartam egy fél citrom levét. Petrezselyemmel és egy kis kaporral fűszereztem, utána megkóstoltam, egy kis csipet cukrot is beletettem, az a lényeg, hogy kellemesen pikáns, savanykás legyen.

Az előző napról maradt tojásos-bundás csirkecombhoz jól illett.

Persze, hogy a friss zöldségféle a legjobb, amint ezt szinte minden főzős műsorban is folyamatosan hangoztatják, utána – mondjuk így – következik a mélyhűtött. De mivel én nem vagyok vendéglős, csak egy kis háztartás háziasszonya, ezért mindig tartok itthon néhány konzervet vésztartaléknak. Ráadásul a múltkor figyelmetlenségből valami olyan zöldborsókonzervet sikerült vennem, amiben zsengének még jóakarattal sem mondható borsó van, hanem szárazborsó rehidratált változata. Ebből készült a mostani főzelék.

Húsos kolozsvári szalonnát felvagdalva vízbe tettem főzni, addig, amíg megpuhult. Akkor kicsit a saját zsírjában sütni kezdtem, hozzátettem egy fej felaprított hagymát, kissé megpároltam, megszórtam egy kanál liszttel, átpirítottam, kevergetve fölengedtem a borsó levével. Kakukkfüvet, bazsalikomot, petrezselymet tettem bele, csak kicsit forraltam, ekkor öntöttem hozzá a konzerv borsót. Azzal már csak át kell melegíteni. (Amikor ugyanilyet csináltam friss borsóból, akkor természetesen a hagymára jön a borsó, utána a liszt, vízzel fölengedni és főzni, míg megpuhul.)

Mivel volt itthon két pár kicsike virsli, azt is megsütöttem hozzá, de anélkül is teljesen megfelelő egytálétel.