àlabeck

Úgy gondoltam, hogy ha már ilyenkor úgyis kevesebbet bírok enni, talán segít valamennyi súlyfölöslegtől is megszabadulni. Tehát próbálok kevéssé hizlalós ételeket főzni.

A hétvégi összejövetel után felfedeztem, hogy maradt 4 jó nagy és két kisebb uborka. Ekkora mennyiség felhasználására nem volt más ötletem, mint a tzatziki (caciki, dzadziki – nem tudom, melyik helyesebb), illetve fokhagymás uborka.

Az uborkákat meghámoztam, a reszelő nagyobb lyukán lereszeltem. Megsóztam, egy kicsit állni hagytam. Közben megtisztítottam és összenyomtam kb. egy fej új fokhagymát. Aztán lazán kinyomkodtam az uborka levét, hozzákeverem a fokhagymához.

Joghurtot tejföllel keverve adtam hozzá, annyit, hogy elég sűrű massza legyen. Most még tettem bele friss bazsalikomot, oreganót, kakukkfüvet – mert van, és mert szeretem.

Tojásban sütött filézett csirkecombot ettünk hozzá, most csak egy kis kukoricalisztbe forgattam a húst, aztán felvert tojásba, úgy sütöttem meg nem túl sok olajon, bevonatos serpenyőben.

Talán nem csak nekem vannak gondjaim a nyári melegben, hogy mit főzzek, illetve főzzek-e egyáltalán. Gondoltam, időnként megosztom, mire jutok. Ezt nem is igazán receptnek szánom, de hátha segít egy-egy ötlettel, ahogy nekem is, amit mások kitalálnak. Ilyenkor nem kívánunk nehéz ételeket, de sokáig álldogálni a tűzhely előtt sem.

A palacsintatésztába bundázott zöldségek mindig kellemesek, és nekem sokkal gyorsabb, és valahogy könnyebb (csinálni és enni is) is, mint az „igazi” panírozott.

Egy kisebb karfiolt szétszedtem, sós vízben, késhegynyi citromsavval (hogy szép fehér maradjon) félpuhára főztem még előző este. A hűtőben várta az idejét. Hat darab szép csiperkegombát alaposan megmostam, leitattam róla a vizet. (A gombalábakat felvágtam, kicsit átpároltam, eltettem a fagyasztóba.)

Két tojásból, pár kanál lisztből, mokkáskanál sütőporral, sóval, tejjel sűrű palacsintatésztát kevertem. Ebbe mártogatva bő olajban gyorsan megsütöttem a karfioldarabokat és a gombafejeket.

Három evőkanál majonézt összekevertem egy fél pohár joghurttal, egy evőkanál mustárral, tettem bele felvágott bazsalikomot, és belekevertem öt paradicsomot darabokra vágva.

Az előre és hátra is meghosszabbított hétvége után nehezen tudok nekifogni az írásnak, pedig tudom, hogy miről akarnék. Például, hogy szívesen részt vettem volna a Gourmandula által kiírt 16. vkf-en, de már az első pillanatban tudtam, hogy nem fog összejönni, ugyanis a mi piknikünk pont egy héttel később van (volt), és ezt már így nem tudtam összehozni.

És mi is az a piknik? Persze, hogy nekem is, mint sok másnak, az első gondolatom egy szép piknikkosár, leterített takarón heverő-falatozó vidám társaság. Meg a piknik alapon szervezett bulik.

A szó francia eredetű – pique-nique, onnan ment át az angolba – picnic. Mindenhol megnéztem, egyik jelentése: társas összejövetel, szabadtéren, közösen elfogyasztott ételekkel, a másik: batyúbál; olyan társas összejövetel (régen kirándulás is), ahol az ennivalót a résztvevők maguk hozzák, illetve a költségeket közösen fedezik.

Nálunk minden feltétel megvalósult, bár a szabad tér ebben az esetben a mi kertünk, és nem az erdő volt. A szokásos, régi barátokkal eltöltött hétvége, „eszünk, iszunk, jól mulatunk” jegyében.

Volt mindenki által készített és hozott hideg kaja, sütemények, közösen főzött ebéd. Nálunk ez péntek délutántól vasárnap délutánig tart, a legnagyobb létszám szombaton van. A ház kicsi, de telezsúfoljuk emberekkel, a többiek sátrakban alszanak, sőt még a sufniban is szorítunk helyet alvásra. A fűre terített takarók nem szolgálnak étkezésre, csak pihenésre, de azért megvan a piknikhangulat.

Még majd röviden mesélek az ételekről is, legközelebb.

A sült zöldséghez azért volt hús is, szintén gyors, egyszerű. Ehhez csirkemellet (30 dkg) kis darabokra vágtam, megpirítottam ugyanabban a serpenyőben, a visszamaradt olajon, amiben a zöldséget. Pár perc alatt átpirult, akkor megszórtam egy teáskanálnyi indiai (tandoori masala; ilyesmi már több helyen kapható, pl. gyógytermék-boltokban is) fűszerkeverékkel, tovább kevergettem. Két almát meghámoztam, kis darabokra felvágtam, a csirkéhez tettem. Még pár perc pirítás után leöntöttem egy deci tejszínnel. Addig főztem, amíg besűrűsödött.

Ez a kellemes köret tulajdonképpen bármilyen összetételben elkészíthető, ki milyen zöldségfélét szeret, vagy éppen mi van. Mostanában valahogy gyakran akad maradék sárgarépa itthon, mert az újat csokorban árulják, de azért már elég nagyocskák.

Előzőleg felhasználtam két darabot, maradt három. Még két cukkini, két szép, húsos zöldpaprika, egy csokor, már fejes, de még nem egészen a főző- kategóriába tartozó újhagyma.

Mindent felvágtam kockára, a hagymát negyedekbe. Bevonatos serpenyőben, minimális olajon, fajtánként külön-külön, sütöttem, nagyjából megpuhítottam. Utána sütőbe rakható edényben összekevertem, megsóztam. Sütőben, grillen sütöttem meg, közben párszor átforgattam, hogy mindenhol megpiruljon.